Az Federhanzok,* E˙senbeiszerek* és Spieszknecht,* parancsolatyok és tisztek felől.
Tollaskodók.
Vasgyúróskodók, lándzsarengetők.
Rosz személyek.
Ezek leghroszabbak és csintalanabbak az egész seregekben, esznek, isznak, tobzódnak, keresvén magoknak minden alkalmatosságot vagy kártyázásra, vagy verekedésre, és így időnek előtte elvesztik vagy megh iszák a fizetést, gyakortais öszve verik magokat, megh fosztyák az ártatlant néha az útban.
És illyenekre igen vigyázni kell, hogy megh esmerjék, mert eleintén igen nagyra tartyák magokat, Szrutz-tollakat fel tévén, nagy kiáltással, szitkozódással és játékockal minden dolgokat elő veszik, és másnak nem engedik gyakorta az szóllást, gondolván eők az vitézleő népek közöt legh jobbak, hányák-vetik magokat, hogy illyen amollyan derék harczban és ütközetben voltak, ezt s amazt cselekedték, holot penigh semmi nincs benne, és soha talán harczot nemis láttak. Ez illyenek az töb vitézeknek nagy ártalmára és rosz példára vadnak, mert lopásra adgyák magokat, valahol emberséges mester legényt, és egyéb vitézeket láttyák, éjjel nappal utánnok lesekednek, módot keresvén, hol ejthessék meg őket, és bénává chinálhassák; mert azok ollyak, mint az kurvák,* és mindenüt alkalmatosságot keresnek.
Feldúlják.
A mikor az hadak valahová mennek, tehát eők minden falut által járják, és valamit találnak elveszik, s semmit sem hadnak az szegény embernek, néha ki is verik a házbul, és falubul a szegényeket, a házokat fel prédállyák,* feleségeket megh moczkollyák, és csaknem felgyútyák az falut; mindezeket leginkáb szokták békességes országban cselekednj, ottan legh frissebb és vitézeb legények, mintha megh ennék az ellenséget, de ha szemben kell szállaniok véle azoknak az farkasoknak, akasztófára valóknak és latroknak,* úgy elijednek, mintha arczúl csapnának, és betegessé teszik magokat, hogy csak sátorban maradhassanak, vagy azután utánnok mennek betegen, azomban az szegény iffiak, az mellyeket néha megh csonkétottak, vagy másképpen nekik ártottak, minden occasioban* megh állyák a' sárt, és úgy futnak vakmerőképpen az ellenségre, mintha külömben nem lészen. Hogy ha azután megh nyerték valamely helyt, azok az latrok is* mindgyárt megh könyebbednek, és ann˙t beszélnek az csaták és ütközetek felől, mintha ők legh többet cselekedtek volna az harcznál.
Feldúlják.
Tolvajoknak, gazoknak.
Alkalomban.
Gazok, tolvajok.
Illyeneket azért semmiképpen az Seregekben, vagy az táborban nem kell szenvednj, és ha valakit rajta kapiák, azonnal megh büntettessék, mert az ollyan ag ebeket és hamis embereket, soha jóra nem hozhatni. Mihend azokfélét az vitézleő nép közöt megh esmérték, minden irgalmasságh nélkül meg fogva nagy becstelenséggel és szégyennel űzzék ki az Táborbul, hogy valakinek az Táborban ne ártson.
Mert valaki szegény elvberek nehéz munkával öszve kereset kevés jószágát rontanj, vagy magához venn˙, az szerint az Templomi és szentegyházi jószágokat és kincseket felprédáln˙* kéványa, és megh is cselekeszi, azután így veszi hasznát, az mint megérdemli, mert soha az hamis jószághnak nem volt áldot Possessiója,* és néha élettel is megh fizetik, az kik illendő és rendelt fizetéssel megh nem elégesznek.»
Feldúlni.
Birtoklása.
