EZ A HELYZET a legegyenesebb útját zárta el a jövő biztosításának. Ez út a királyválasztás lett volna, mely Mátyás életében megejtve, lehetővé tette volna, hogy halála után fia minden akadály nélkül léphessen a trón örökébe. De a fölkent és megkoronázott királyné mégis csak nagyobb tényező volt az ország állami életében, hogysem hozzájárulása nélkül lehetett volna e fontos közjogi cselekvényt végbe vinni. Mátyás halogató eljárása nem volt gyöngeség, hanem inkább kissé talán túlhajtott, de semmikép sem indokolatlan politikai óvatosság. A pártküzdelmekre kellett gondolnia, mik halála esetén beállhatnak, ha a királyné és a kiskorú király nyílt ellenségekként állanak ravatala mellett. Vagy a mi még érthetőbb, botránytól tartott szenvedélyes hitvese részéről; hiszen a fékezhetetlen aszszony igazi nápolyi hevességével utóbb annyira ment, hogy Corvin Jánosnak magányba vonult édes anyját, a már életében elfeledett Borbálát boszorkánysággal vádolta s az ő bűbájos mesterségeit tette nyilvánosan felelőssé saját magtalanságáért
Ily helyzetben természetesen a menyegző ügyének is haladékot kellett szenvedni. A menyasszony átköltözése Magyarországba s az ifjú házaspár egybekelése a házassági szerződésben 1488 november havára lőn kitűzve. Milanoban azonban kezdettől jól voltak értesülve a magyar udvarban uralkodó állapotok felől; ismerték Beatrix királyné nyilatkozatát, « hogy a míg él, nem fog belenyugodni e házasság végrehajtásába », s épen nem tarthatták megnyugtatónak a helyzetet, mely ily viszonyok között ott Blanka herczegnőre várakozik. Az üdvözlő küldöttség, melyet Lodovico herczeg az esküvő után kívánt Mátyáshoz küldeni, épen e körűlmények folytán halasztotta el útrakelését az újév tavaszára; s az első kérés, mit Lodovico a követség útján a királyhoz intézett, az volt, hogy a menyaszszony fiatalságára való tekintettel tegyék az egybekelést 1489 tavaszára.
A milanói követ, Guidantonio Arcimboldo, 1488. évi február hó végén kelt útra nyolczvan főből álló fényes kísérettel, s Lodovico herczeg udvari kanczellárját, Gian-Francesco Olivát rendelte mellé, hogy a nászút részletei, az útirány, a herczegnő elé küldendő kíséret, a tiszteletére rendezendő ünnepélyek ezernyi apró részleteinek megbeszélése mellett beható tájékozást szerezzen a királyi család belső viszonyairól, s ha valami fontos eredményre jut, Arcimboldo megelőzésével siessen vissza Milanoba. A követeknek adott titkos utasítás, a gyanakvó és kétkedő olasz diplomatia mesterműve, bizonyságot tesz az aggodalmakról, mik a milanoi udvarban a házassági kérdéssel szemközt gyökeret vertek, a bizalmatlanságról, melylyel Corvinnak a királyi udvarban elfoglalt helyzetét és jövendőjét tekintették.
A külvilág előtt azonban nem árulták el ez aggodalmakat, s midőn Lodovico herczeg ez év elején a nápolyi királynak szemrehányást tett Beatrix magatartásáért, egyúttal ama reményének adott kifejezést, hogy Ferdinánd közbelépése véget fog vetni a királyné cselszövényeinek.
Reménye nem valósúlt. A királynénak szervezett ügynöksége volt Milanóban, mely tervszerűleg táplálta a kedvezőtlen hangulatot Corvin ügye iránt. Beatrix terveit testvére, Eleonora ferrarai herczegné, teljes erővel támogatta, s az Esték udvara egyik fő színhelye lőn a fondorlatoknak, melyek a legvégső eszközöktől sem riadtak vissza, hogy az ifjú menyasszonyt elidegenítsék soha sem látott vőlegényétől. A gyermekkori balesetből visszamaradt sántaság erős fegyvert adott a cselszövők kezébe, s a hírek hallatára, mik Corvin Jánost rútnak, természeti hibák áldozatának festették le, Blanka kétségbeesve riadt vissza a gondolattól, hogy ily férj oldalán töltse el életét. A rágalmak mély hatását mutatja, hogy az ifjú herczegnő, más módját nem látva a szabadulásnak, a kolostorban is kész volt menedéket keresni a házasság elől. 1488 augusztus havában a Sant-Angelo ferenczrendi kolostor két szerzetese kereste föl Fontanát és közölte vele Blanka herczeg kisasszony szándékát, hogy a clarissák fátylával cseréli fel menyasszonyi koszorúját. A herczegi család a legnagyobb zavarba jutott. Lodovico már pénzügyileg is érdekelve volt a házasságban, melyet most a herczegnő terve meghiusítással fenyegetett; de Beatrix cselszövényei csökkentették ellenállását huga szándékával szemben. A bonyolúlt helyzetnek Fontana vetett véget, kinek egész erélyére és ügyességére volt szükség, hogy a herczegnőt kétségbeesett lépésétől visszatartsa.
31. ELEONORA FERRARAI HERCZEGNÉ ARCZKÉPE.
Mátyás nem látszott tudomást venni a milanoi események felől. Lodovico követeit gazdagon megajándékozva bocsátotta vissza, s a menyasszonynak küldött ajándékai meghaladták a 7000 aranyat. S a hírek, miket a követek Corvin testi és lelki tulajdonságairól magukkal vittek, minden tekintetben kielégítették a milanoi udvar várakozását. A kételyeket és aggodalmakat kölcsönös bizalom váltotta fel, s Gian-Galeazzo herczeg, a király kitüntető figyelmét megköszönve s a menyasszonynak szépségben s erkölcsökben való gyarapodásáról jelentést téve, meleg szavakkal újította meg a létrejött rokonság felett örömnyilatkozatait.
A Milanoból kért haladék következtében úgy volt, hogy a menyegző félévvel később, 1489 tavaszán lesz megtartva. A király azonban már ez évi bécsi tartózkodása alatt serényen készült a családi örömünnep megülésére. Szeptember végén Mátyás nevű ötvösével marhákat küldött Velenczébe, hogy azok árán ékszereket vásároljon fia lakadalmára. Starhemberg Kocsárdnak, a felső-ausztriai kapitánynak is jó előre írt pisztrángokért, s Székely Jakabot figyelmeztette, hogy a regedei várbeli lakásokat hozza rendbe, mert a lakadalmas menet Bécsbe menet ott fogja az utolsó éjjeli szállást tartani.
Derült hangulatát fokozta az érdeklődés, melyet a kereszténység feje tanusított fia jövendője iránt. VIII. Incze pápa Mátyás egyik olasz humanistájától, Francesco Bandinitől a legkedvezőbb értesítést vette János herczeg fejlődése felől; s midőn ez év őszén Angelo Pecchinolli ortei püspököt Mátyás udvarába küldte, utasította, hogy a királyfinak külön adja át üdvözletét s esküvőjéhez szerencsekívánatait. A pápai követ a fogadtatás alkalmával a herczeget királyi atyja dicsőségének méltó örököse, a szentszék és a kereszténység kedves fia gyanánt üdvözölte, s a reá várakozó fényes jövő hajnalán melegen buzdította atyja nyomdokainak követésére. Mátyást pedig a pápa nevében egyenesen felszólította, hogy törvényes örökösök hiányában igyekezzék János herczeget nevelni méltó utódává.
A szent-szék kedvező magatartása épen jókor jött a nápolyi udvar fondorkodásainak ellensúlyozására. Ferdinánd király már ekkor nyíltan bevallotta a Sforzáknak, hogy Beatrix részére akarja megszerezni a magyar koronát; közölte velük azt a hamis közjogi elméletet is, a mivel a királyné igényeit a törvényesség színébe akarták burkolni. De Milanoban jobban voltak tájékozva a magyar államjog felől, s felismerték Ferdinánd király politikájának rugóit. A várt hatás nem következett be, s épen ily sikertelen maradt a nápolyi király az az ajánlata, hogy Blanka a nápolyi trónörökös fiához, a capuai herczeghez menjen nőűl.
1489 elején Nagylucsei István boszniai püspök, a kincstartó rokona vitte meg Milanoba a Sziléziában aratott újabb diadalok hírét, melyek a sagani, münsterbergi és ölsi herczegségekkel gyarapították a Corvinra váró örökséget.
A tartomány meghódításában Mátyás lassú, de biztos eszközökkel haladt előre. Terjeszkedése s a tekintetet nem ismerő szigor, melylyel az egyes hűbéres fejedelmekkel elbánt, visszahatást szűlt s már 1487 nyarán szövetségbe egyesíté maga ellen az uralmukat féltő apró herczegeket. A mozgalom élén épen Mátyás egyik dédelgetett embere, János sagani herczeg állott, ki, miután a testvéréről reászállott sagani herczegséget jó pénzért a szász herczegeknek engedte át, Mátyás segítségével érvényesíté igényeit az utolsó glogaui herczeg örökségére. E segítség árát, mint fentebb láttuk, a király örökségi jogának szerződéses elismerése képezte. A herczeg most a szerződés kijátszásával három leányának akarta biztosítani tartományait, férjhez adva őket a münsterbergi herczeg, Podiebrad Henrik három fiához. S midőn alattvalói a hódolati esküt vejeitől megtagadták, a glogaui tanácsurakat elfogatta s börtönbe záratta. Ez 1488 elején történt. Mátyás az esetet nyilt támadásnak tekintve, még azon év tavaszán haddal támadta meg a sagani herczeget s Glogau vára két havi kitartó ostrom után november 18-án kaput nyitott a magyar sereg előtt. Deczember 26-án tették le a glogaui rendek a hódolati esküt Mátyásnak s Corvin Jánosnak; két nap múlva a sagani herczeg 20,000 forint végkielégítés fejében összes tartományairól lemondott. Hasonló sors érte szövetségesét, Podiebrad Henriket, és az agg ölsi herczeget, ki egy kisebb földterület jogtalan elfoglalásával vonta magára a király haragját. A sziléziai kisebb herczegek száma ötre olvadt le s a tartomány nagy része nemcsak névleg, de tényleg is a magyar királyt s fiát uralta. Ugyanekkor veszítették el Podiebrad Viktorin s a zagorjei grófok, a sziléziai mozgalom részesei, szlavóniai birtokaikat, melyeket Mátyás szintén Corvinnak adományozott.
A boszniai püspököt szívesen látták Milanoban s Lodovico herczeg megragadta az alkalmat, hogy bemutassa a Sforza-ház gazdagságát Mátyás követének. Februárban új hírnök ismételte Lodovico előtt Mátyás ígéretét, hogy rövid idő múlva elküldi követeit a menyasszonyért. E hó elején úgy tudták Sforzáék, hogy Blanka tavaszszal, ápril végén indúl útnak új hazájába. Márczius utolsó napjaiban már biztos értesítést kaptak a felől, hogy a király egyik rokona – hihetőleg valamelyik Geréb – és a váradi püspök vezérlete alatt főpapokból és főurakból álló fényes követséget küld a szent atyához, mely Rómából visszatérve, 1000 lovas fedezete alatt fogja a menyasszonyt Friaulon keresztül Bécsbe kísérni.
Az úti készületek, a menyasszonyi kelengye előállítása márczius és ápril hónapokban serényen foglalkoztatták a herczegi udvart. Gian-Galeazzo herczegnek Izabella nápolyi herczegnővel imént megtartott menyegzője kissé kiürítvén a kincstárt, Lodovico magas százalékra keresett 15,000 aranyat a milanoi bankházakban a hozomány kiegészítésére, melyből e kölcsön után már csak 40,000 arany hiányzott. A magyar vendégek elfogadásának és elszállásolásának részletei, a kísérő küldöttség és a menyasszony udvari személyzetének megállapítása gondos megbeszélés tárgyát képezték; a rendezés Bartolomeo Chalco udvari titkár, messer Pietro da Gallarate és don Pietro Landriano tanácsosok kezébe volt letéve, kiket maga Bona herczegné és a milanói érsek támogattak tanácsaikkal. Lodovico herczeg Vigevanoból a legapróbb részletekig figyelemmel kísérte az előkészületeket, s ápril 3-án rendeletet adott ki, hogy a magyar követség tagjait nagyobb kitüntetés okáért ne a város polgárainál, hanem a herczegi udvarban szállásolják el s ellátásuk felől maguk az udvari asztalnokok gondoskodjanak.
A törekvést, hogy minden tekintetben méltókúl lépjenek föl úgy a herczegi család, mint Mátyás hatalmához, fokozták a Magyarországból érkezett tudósítások a fényről és pompáról, mit a magyar királyi udvar készül a menyegzői ünnepélyeken kifejteni.
Annál váratlanabbúl jött a hír, hogy Mátyás a menyegzőt szeptemberre halasztotta. Ez újabb késedelmet a magyar udvar az útazás nehézségeivel okolta meg. Az út Milanóból két ellenséges hatalom: Velencze és Frigyes császár területén vezetett keresztül. Mátyás a császár tengermelléki tartományainak elfoglalásával akarta előbb az útat szabaddá tenni a menyasszony előtt. De egyéb okokból is szüksége volt a haladékra. Súlyosbodó betegsége a trónöröklés kérdésének mielőbbi megoldására ösztönzé, s e mellett a menyegző megtartása másodrendű jelentőséggel bírt. Mialatt a magyar seregek Friaul megszállására készültek, a köszvény által meggyötört király 1489 márczius 16-án elhagyta Bécset, s a királynéval és Jánossal Budára ment, hogy magyar nemzete körében láthasson nagy feladatához.
32.CORVIN JÁNOS GYŰRŰS PECSÉTJE.