VI.
VI.
A királyválasztó országgyűlés. Szilágyi Mihály tevékenysége.
A január első napjára egybehívott orsággyűlés csak három héttel később kezdte meg tárgyalásait. A régi udvari párt fejei: Szécsi Dénes prímás, Garai László nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, és barátaik idejekorán megjelentek Budavárában. De miután Garai a Hunyadaik által meg volt nyerve, és a főrendek közűl mind többeket magával vont; miután továbbá mind a fővárosban, mind az ország számos vidékén a Hunyadi-ház javára megindúlt mozgalom napról-napra nagyobb arányokat öltött: senki sem gondolhatott arra, hogy Szilágyi Mihály és barátai megjelenése előtt napirendre tűzessék a királyválasztás ügye. Türelmesen várakoztak érkezésökre.*
Ezt említi THOMASI január 23-iki jelentésében.
Ezalatt a köznemesség, a pártvezérek sürgetése és a választás korszakalkotó jelentőségének sejtelme által késztetve, tömegesen gyűlt a Rákosra, hol máglyák körül tanyázva, nem csekély önmegtagadással viselte a téli évszakkal járó kényelmetlenséget.
Végre január 20-ikán megjött Szilágyi Mihály, tizenötezer jól felszerelt fegyveressel. Kíséretében voltak: Székely Tamás vránai perjel, Rozgonyi Sebestyén, Kanizsai László, Szentmiklósi Pongrácz, valamint az erdélyi nemesség tömegei.*
THOMASI január 23-iki jelentése és TURÓCZI elbeszélése. (Téved tehát Bonfin, és megbízhatatlanságát elárulja, mikor Szilágyi megérkezését és Mátyás választását február 10-re teszi). AENEAS SYLVIUS 1458-ban írt Európa czímű munkájában Szilágyi seregének számát húsz ezerre, későbbi Commentrájaiban tizennégy ezerre becsüli. BONFIN 2000-ről, DLUGOSZ 5000-ről szól. THOMASI jelentését tekinthetjük a leghitelesebbnek, mert közvetlen tanúja volt az eseményeknek.
Szilágyi értesülvén, hogy az a hír kezd elterjedni, mintha önmagát akarná megválasztani, és a rendelkezésre álló sereggel erőszakos államcsínyt tervezne: sietett megnyugtatni az ország rendeit.
Mind az urak, mind a nemesség körébe követeket küldött. «Nem azért jött fegyveres erő kíséretében – üzené általok – hogy zavart támaszszon, hanem az ország becsületének megóvása és saját személyének biztonsága végett. Senki se higyje, hogy ő saját magát akarja királylyá megválasztatni. Erre nem tartja magát méltónak. De igenis óhajtja a magyar faj becsülete érdekében hogy magyar ember emeltessék trónra. Ha ez megtörténik, ígéri, hogy addig fel nem oszlatja haderejét, míg a szent koronát visszaszerzi, és az ország elvesztett melléktartományait visszacsatolja.»*
Ezen nagy jelentőségű nyilatkozatot felveszi a velenczei követ, 1458 január 23-iki jelentésébe. «Mando immediate el prefato signor Silagmiál alla congregatione de baroni et gentilhomini a dirli: Come l'era venuto non per far alcuna novitá, ma per honor del regno de Hungaria et per segurtá de la testa sua; et che alcuno non se credesse che el volesse farse re, perche 'l non se reputava degno; ma bene diceva che per honor de la lengva hungara facendosse Re hungaro lorreriva mai non lassar dicte gente se prima on hará la corona ne le mano et etiam se offeriva redintegrar i membri perduti di questo regno». (A kiadatlan jelentés egykorú másolata a milánói állami levéltárban.)
Ezen nyilatkozat a köznemesség soraiban hatalmas viszhangra talált. És a velenczei köztársaság budai követének figyelmét el nem kerűlte, hogy ettől fogva az igénytelen köznemesek «emelt fővel» büszke önérzet kifejezésével jártak-keltek, Mátyást éltetve,* kinek jelöltségében az idegen uralom régi korszakának megszüntét, egy új korszak megnyíltát üdvözölték.
Az idézett jelentésben emeli ki ezt.
És a lengyel követ, ki azon megbízással jött, hogy uralkodójának igényeit előterjeszsze és érvényesíteni törekedjék, lemondván a siker minden reményéről, kísérletet sem tett, hogy megbízásában eljárjon.*
DLUGOSS említi a követ Budára érkezését, meg is nevezi őt. De a velenczei követ jelentéseiben nem vett tudomást róla, mi kétségtelenné teszi azt, hogy az actiót meg sem indította.
Mindennek daczára a főrendek között találkoztak többen, kik haboztak meghajolni a nemzeti közvélemény hatalma előtt; főleg azok, kik Hunyadi László kivégeztetésére befolyást gyakoroltak, és Mátyás boszújától féltek; sem bízván a nevében tett ígéretek erejében.
Szilágyi Mihály mindent megtett, hogy aggodalmaikat megszüntesse.
Január 22-ikén megjelent a főrendek gyülekezetében, és így szólott:
«Nem azért jelent meg fegyveres had kíséretében, hogy erőszakot gyakoroljon, hanem azért, hogy másokat akadályozzon meg a szabad választás korlátozásában. Mindazáltal, mint az ország rendeinek egyike, figyelmeztetni kívánja honfitársait: emlékezzenek meg Hunyadi János érdemeiről, ki egyedül maga hárította el Magyarországtól a törökök támadásait, a nemzetre dicsőséget árasztó fényes győzedelmeket vívott ki, és mindezekért háladatlanságot aratott. Most az ő emlékezetének megdicsőítésére alkalom nyílik, ha az általa megmentett ország trónjára fiát emelik. Ne engedjék, hogy idegen viselje ezentúl a koronát. Mindenkit biztosít a felől, hogy azoknak, kik Hunyadi László ellen ármánykodtak, őszintén megbocsát. Mert ő csak az ország javát tartja szem előtt. És ezért, ha az urak ismernek valakit, a kinek megválasztása nagyobb előnyöket ígér az országnak: ám nevezzék meg, és mi sem gátolja megválasztatását!»*
Ezen beszédet, ilyen kivonatban, AENEAS SYLVIUS közli «De Europa» I. fejezetében. És mivel az egykorú följegyzés alapjául bizonyára Carvajal jelentése szolgált, hitelesnek fogadhatjuk el azt. Ellenben a BONFIN és RANZAN által Szilágyi Mihály ajkaira adott ékes beszédek a nevezett történetírók compositioi.
Szilágyi egyúttal mindenkinek, a ki óhajtotta, biztosító okíratokat állitott ki, a maga, nővére és öccse nevében; esküvel erősített ígéreteket is tett, hogy Mátyás nem csak boszút állani nem fog házának ellenségein, hanem a királyi kegyelmesség tényeivel fogja a hűséges ragaszkodást jutalmazni.*
Egy ilyen, 1458 január 23-ikán kelt biztosító írat KAPRINAInál. II. 118.
Ezalatt Carvajal bíbornok szintén buzgón működött közre a megnyugtatás és kiengesztelődés művében. Legjelentékenyebb vívmánya az volt, hogy Szécsi Dénest, ki állásánál és családi összeköttetéseinél fogva egyaránt nagy tekintélyben állott, a Hunyadi-ház ügyének megnyerte.* És január 23-ikán azon örömben részesült, hogy a főurak, kik ekkorig mint halálos ellenségek állottak egymással szemben, az ő miséjén megjelentek, és ennek végeztével ünnepélyes kézszorítással nyilvánították előtte kiengesztelődésöket, mire szíve mélyéből adta rájok áldását.
A pápa Szécsihez 1458 márczius 14-dikén intézett íratában elismerését fejezi ki azon buzgalomért, melyet a választásnál, az egyetértés helyreállítása ügyében kifejtett. THEINER. II. 311.
Az egyházi szertartás után, ősi szokás szerint, áldomás következett. Ennek vígságai közepett eltűntek a válaszfalak, melyek éveken át két ellenséges táborra osztották az ország legelőkelőbb férfiait.*
THOMASI 1458 január 23-ikán jelenti: «Heri el prefato Silagimial se reconcilió cum quelli Signori e baroni che se attrovarono al caso del Conte Ladislao. Et hozi dicta una solemne messa hanno mangiato insieme". – A pápa 1458 márczius 14-én Carvajalhoz ítt elvelében említi: «Inteleleximus reconciliatos inter se esse Primates istius Regni … impensa opera et singulari industria…Cardinalis Strigoniensis et Tua … Te itaque … plurimum in Domino commendamus, qui pacem Primatum premismsoru benedicere, eamque per dexterarum conjuncitionem, adhibitis solemnitatibus divinorum, stabilire ac sancire studuisti". (THEINER II. 309.)
Ezek után állíthatjuk, hogy THURÓCZI és BONFIN nem adják elő híven a választást megelőző eseményeket. Az írják, hogy több napon át eredménytelenűl folytak a tanácskozások: hogy a nádor késleltette a választást, az idegen trónkövetelők követeinek meghallgatását sürgetvén. AENEAS SYLVIUS, BONFIN, DLOGUSS és EBENDORFER azon elbeszélése, a mely szerint Szilágyi Mihály akasztófákat, vérpadokat állított föl, fenyegető rendeleteket bocsátott ki, szintén ellentétben áll egyéb teljes hitelt érdemlő adatokkal, melyekhez csatoljuk Carvajalnak 1459 tavaszán Frigyes császár előtt tett (alább említendő) nyilatkozatát. Azt, hogy ilyeneket BONFIN írt, csak úgy magyarázhatjuk meg, hogy ezen részeket később, Ulászló udvaránál írta, mikor Mátyás fényes emlékét elhomályosítani iparkodtak.
