Az Árpádházbeli királyok alatt divatos ékszereket magukból a fennmaradt tárgyakból ismerjük. Közöttünk első helyen említjük a székesfejérvári királyi temetőt, hol a III. Béla és neje Chatilloni Anna-Ágnes ékszerein kivül egy sirban néhány arany és bronz apróságot is (övcsatot és ruhakapcsot) találtak. Ezekhez járulnak az ország minden vidékén található Árpádkori temetők leletei s egy pár kincslelet; korukra a bennük előforduló érmek vetnek világot; megnyitja ezek sorát a tokaji a X. század végéről való byzanczi aranyokkal (I. Romanus és fia Christophorus 921–931, II. Nikephorus 963–969 és II. Basilius 976–1025 császároktól), aztán a XI. század dereka tájáról a gerendási (Szent István, Péter és Aba denáraival), alpári (I. Endre), kecskeméti (I. Endre), tápiószelei (Béla vezér), a XI. század végéről a szabolcsmegyei karászi (Sz. István, Péter, Sz. László), aradmegyei földvári (I. Béla, Sz. László), és biharudvari (Salamon, Sz. László), a XII. század első feléből az orosházi (Sz. László, II. István), a XiI. század derekáról a szécsényi (I. Endre és II. Béla) s fejérmegyei both pusztai (II. István és II. Béla), a XII. század végéről a pestmegyei balotai (Komnenos János vagy Mánuel császár aranya 1118–1180), győri (IV. István-féle rézérem) és rákospalotai (Szent László, III. Béla, Imre) s a XIII. századból a szabad-battyán-somlóhegyi (III. és IV. Béla), Hódmezővásárhely határából az erzsébeti (III. István és frisachi), szőllősi (III. Béla és II. Endre) és pósahalmi (II. Endre), h.-szoboszlói (frisachi) és karczagi (frisachi) lelet. Van aztán több hasonló jellegü sirlelet érem nélkül, minő az esztergomi, félegyház-pákai és kisszállási, salamoni (Ung m.), kabai (Hajdu m.), letenyei (Zala m.), dettai (Temes megye), horgosi, váczvidéki, hajduböszörményi, pusztakovácsi (Bihar m.) sat., melyeket a bennük lelt tárgyak és a temetkezési mód szorosan a föntebbiekhez csatolnak s elválasztanak a honfoglaláskoriaktól.