Balogh család. (Galanthai gróf és nemes.)
Előneve pozsonymegyei eredetünek, alább közlendő czimere pedig a nebojszai Baloghokkal vérséges viszonyúnak mutatja. A galanthai előnevet az Eszterházy és Fekete családdal közösen viseli, valószinüleg közös adomány jogán. Családfája a XVI. században élt Udalriktól kezdve itt következik:
Udalrik. (Menyei N.) Lásd még a köv. lapon.; I. János. 1599. (Bori Redneky Anna.); II. János; I. István, 1701. (Faiszi Ányos Teréz.); III. János. II. István. (Gr. Schlosberg Anna.); Krisztina (Szendrői Török Andrásné.) 1776.; II. Miklós.; György; Ferencz.; Pál; Anna (Zádory Istv.);
Udalrik. (Menyei N.); I. Miklós. †.; Magdolna-; Bora. (Szécsényi Nagy Jánosné.);
Az e családfán látható egyik Miklós 1685-től váczi püspök meghalt 1689-ben. – III. János Gömör megyének volt 1757-től 1764-ig alispánja, egyszersmind hontmegyei is. De Nógrád megyében is 1763-tól 1765-diki dec. 7-kig alispánságot viselt; azután cs. k. tanácsos és hétszemélyes táblai ülnök lett. Testvére II. István Bars megye alispánja volt. Ezek egyikétől származott (ugy hiszem III. Jánosnak fia volt) az a hires János, ki e század elején nyolcz országgyülésen mint ellenzéki szónok vezérkedett. Született ez Nógrád megyében Podrecsányban. Pesten ügyvéd volt 1780–1782-ig. Ekkor Bars megye tiszt. főjegyzője, majd Komárom vármegye főjegyzője lőn. Komárom megyének 1794-ben másod, 1806-ban pedig első alispánja lőn. Az 1792-ki, 1796-ki, 1802-ki, 1806-ki, 1807-ki, 1808-ki országgyülésen Komárom megyének, az 1811-kin és 1825-kin pedig Bars megyének követe volt. Meghalt Füssön 1827-ben sept. 23-kán kora 68. évében. A következő évben arczképét Bars megye ünnepélyesen függeszté föl gyüléstermében. Ennek gyermekei a következők:
2. Lőrincz, született 1787-ben aug. 10-kén Ó-Gyallán, jelesen játszott hegedün.
3. János, előbb huszár, majd Bars megye tisztviselője, és a követségben azon megye részéről az 1832/6-ki országgyülésen atyjának utóda hasonló szellemmel és ékesszólással. Később Bars megye alispánja. De atyja folytonos jellemi ingatlanságának nem látszott hű követőjeül. A nemzetgyülésen is Bars megyét képviselte. Azután harczolt mint őrnagy, és kormánybiztos volt a fölkelőknél. Mint ilyen kibujdosott.
4. Julianna, ocskai Ocskay Lajosné.
5. Otilia, simonyi Simonyi Lőrinczné.
6. Borbála, Platthy Mihályné.
Végre tán a táblázaton látható I. István volt azon István, ki 1698-ban Tószeg, Abony és Palátics helységbeli részjószágaira oltalomlevelet kapott I. Leopold királytól. – Jelenleg a család több megyében birtokos.
Czimere a nemesi ágnak kék mezőben kettős farku kiöltött nyelvü álló oroszlán, mely jobb első lábában kardot, bal lábában kettős keresztet tart. A sisak fölötti koronából ugyanaz emelkedik föl. Foszladék jobbról aranykék, balról ezüstvörös.
De van e családból grófi ág is. Ennek alapitója László volt, ki 1760-ban altárnok, azután sz. István-rend vitéze, m. kir. helytartósági irodaigazgató és országos főlevéltárnok volt, és 1773-ban grófságot kapott. Ekkor ezen ágnak czimere is megbővitetett. A vért vizszintesen kétfelé osztatott. A felső ezüst mezőben kiterjesztett szárnyakkal galamb van. – Az alsó kék mezőben hármas zöld halmon megmaradt az ősi czimer: az oroszlán karddal és kereszttel. – A vért fölött grófi korona, azon három sisak, a jöbboldali sisak koronáján oroszlán áll, az alsóhoz hasonló; a középső sisakon a galamb repül föl, a baloldalin sziklatetőn vörös födelü torony emelkedik. A két felső sisak körül a foszladék ezüstkék; a középsőé aranykék. A paizst jobboldalról aranyos griff, baloldalról szárnyas fehér egyszarvu tartja. A czimert lényegtelenebb részei elhagyásával itt a metszvény mutatja.