Jókay család. (Ásvai.)
Azon család, melynek irodalmunk egyik legtermékenyebb, s legkedveltebb regényirónkat köszöni.
A család – legalább a mult század óta – Komárom vármegyében székel, és ott Megyercsen stb. birtokos.
Jókay Sámuel, I. Leopold király alatt Esztergam várában zászlótartó, a vár vivásánál fölfedezvén, hogy a tüzérek megvannak vesztegetve, maga irányzott egy ágyút, és oly jól, hogy a vár alatt táborozó törökök közűl egy basának a karját sodrá el a golyó. Érdemeiért czimeres nemeslevelet nyert.
Czimerük következő: a paizs alyját sátorok alatt tanyázó töröktábor foglalja el, középen a basa sátorával; e tábor fölött feljebb várbástya nyúlik el, melynek tetején egy magyar vitéz baljában zászlót tartva, egy álgyút süt el. A paizsfölötti sisak koronáján férfikar könyököl, kivont kardot villogtatva, kétfelől zászló lengedez. A paizst szokásos foszladék veszi körül.
A nemességszerző Sámuelnak fia II. Sámuel, még 1752. előtt meghalt. 1752-ben özvegye Gazdag Sára, Konkoly Zsófia fiának Gazdag Jánosnak leánya, Konkoly jogon erőtlenitő pert kezd b. Babocsay Ignácznak Szluha Eleonorától született gyermekei ellen ó-gyallási birtok iránt.*
Fényes Komárom várm. 123.
II. Sámuelnak Gazdag Sárától fia III. Sámuel 1767-ben saját fölperessége alatt a Konkoly leány-ág nevében is az előbbeni per megigazitására uj itéleti parancsot nyervén, perbe idézi a Tajnaiakat, hasonlóul Konkolyféle örökösöket.* Nejétől Veres Katalintól fia, József szül. 1791., meghalt 1837-ben. Komáromban h. ügyvéd, és árvagyámnok volt.
Fényes Komárom várm. 123.
A családfa, bár nem teljesen következőleg jő le:
I. Sámuel; II. Sámuel. 1740. (Gazdag Sára); III. Sámuel 1767. 1782. (Veres Kata); József sz. 1781 † 1837. (Pulay Mária † 1856); Károly sz. 1814. (Csontos Klára); Eszter sz. 1817. (Vály Ferencz); Mária.; Mór sz. 1825. (Laborfalvi Benke Róza); Géza.; Jolán.; Etel.; Mór.
Mór 1825-ben született Komáromban. Irodalmi föllépése 1835-re s illetőleg 1846-ra esik, midőn első önálló regénye a ’Hétköznapok’ jelentek meg. 1847-ben az ’Életképek’ szépirodalmi lapot, 1849-ben az ’Esti Lapok’-at szerkeszté. 1850. óta számos regénynyel gazdagítja folytonosan az irodalmat. 1858 óta a magyar akademiának is tagja.
A családfán nem található Jókay János, kinek Maholányivali ügyében az 1715-ki országgyülés a 67. törv. czikkben rendelé, hogy azt a nádor a kir. tábla ülnökeivel rendkivülileg (jure extraordinario) itélje el.
Nincs a táblázaton Jókay Gáspár sem, 1724-ben pozsonymegyei Puszta-Födémesen gr. Pálffy János uradalmi igazgatója; ki tán e családhoz tartozott.
Jókay nevü család 1730-ban a magyarországi bárók sorában is állott, s mint értesülök, ez is más család lehetett.
