Kemény Simon: Távozás
Kemény Simon: Távozás
Szurok-sötéten alszik már a Szajna,
Körötte sárga lámpasor ragyog;
Még egy perc és a Gare de L’Est-hez érek
És könnyezem és sóhajtok nagyot.
Körötte sárga lámpasor ragyog;
Még egy perc és a Gare de L’Est-hez érek
És könnyezem és sóhajtok nagyot.
Nyolc óra lesz és minden utca szórja
Két marékkal a fényt, a sugarat…
Velem és súlyos bújával szivemnek
A kocsi könnyen, vidáman szalad.
Két marékkal a fényt, a sugarat…
Velem és súlyos bújával szivemnek
A kocsi könnyen, vidáman szalad.
Nedves szemem mind végigsimogatja
A köveket, a drága falakat,
És búcsúzom széles, cifra beszéddel,
Páris se hallott ily szép szavakat.
A köveket, a drága falakat,
És búcsúzom széles, cifra beszéddel,
Páris se hallott ily szép szavakat.
Igy érek el a füstös állomásra,
Sietve kupémba menekülök.
A torkomat egy vaskéz átszoritja
És félholtan a sarokba dülök.
Sietve kupémba menekülök.
A torkomat egy vaskéz átszoritja
És félholtan a sarokba dülök.
Ó drága Páris! Kezdődik az élet;
Már öltöznek a csodás asszonyok,
A selyem szoknyák halkan megzizegnek,
Az asztalon parfümök, hajporok.
Már öltöznek a csodás asszonyok,
A selyem szoknyák halkan megzizegnek,
Az asztalon parfümök, hajporok.
Csöpp lakkcipők ragyognak és figyelnek,
Selyem harisnyák lázasan lesik
A hófehér, karcsú, finom bokákat:
Mint a szerelmes várja kedvesit.
Selyem harisnyák lázasan lesik
A hófehér, karcsú, finom bokákat:
Mint a szerelmes várja kedvesit.
Ügyes kezek remek formákba tűzik
A selymes, fényes, illatos hajat,
Festék piroslik tüzesen az ajkon
És feketéllik a pillák alatt.
A selymes, fényes, illatos hajat,
Festék piroslik tüzesen az ajkon
És feketéllik a pillák alatt.
A négyszögletes alacsony szobákban
Az éji vásár készül lázasan,
A szépség zord kedvesével a bünnel
Sietve a nagy utcákra oson.
Az éji vásár készül lázasan,
A szépség zord kedvesével a bünnel
Sietve a nagy utcákra oson.
És én megyek és vissza sohse térek…
Úgy érzem, hogy a lelkem megfagyott.
A távozás körmét szivembe vájja,
A fájdalomtól tébolyult vagyok.
Úgy érzem, hogy a lelkem megfagyott.
A távozás körmét szivembe vájja,
A fájdalomtól tébolyult vagyok.
A váltókon kattogva húz a mozdony,
Páris mindjobban mögöttem marad,
És úgy érzem, hogy a vonat robogva
A csontomon, a húsomon szalad.
Páris mindjobban mögöttem marad,
És úgy érzem, hogy a vonat robogva
A csontomon, a húsomon szalad.
Csak meghalnék, vagy a vén föld megállna…
S kibámulok a kormos ablakon,
Kintről némán néz szemembe az éjjel
Közömbösen, tündérszépen, vakon.
S kibámulok a kormos ablakon,
Kintről némán néz szemembe az éjjel
Közömbösen, tündérszépen, vakon.
