Gáspár Kornél: Sötét órák
Óh jőjj álmatlan álom, nyugalom!…
De lelkem megtelik rejtelmes szóval:
Látatlanul hozzám oson
Száz árnyalak, vágy, szunnyadó dal.
Rámtör mindaz, amit nem éltem át
S száz el nem zengett dal fejemre lázad.
Óh múlt, lesújt zenebonád!
Mért zúdítasz rám annyi vádat!
Hideg csókok, üres, hazug napok…
„Soha, soha!” ezt suttogják az árnyak.
Egy céltévesztett lét zokog
Minden zúgában éjszakámnak.
Jőjj, jőjj, űzd szét az éj káprázatát,
Fényeddel, lármáddal, kürtöd szavával!
Alig birom már e tusát
A megbánással, a halállal!