Kosztolányi Dezső: Szonett azokhoz, akik még húsz évesek
Sötét könnyekbe takarom a gőgöm
És egy sarokba mélyen eltünődöm,
Hogy vannak völgyek és vannak hegyek.
A hajatok nő burjánozva, sűrűn.
Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,
Hogy ne lássátok, mily szegény vagyok.
A nagyvilágon más számomra nincsen,
A gazdag föld bőséges útjain.
Öreg apa, nem zavarom az asztalt.
Erős öcséim, szent-szent fiaim.