Lesznai Anna: Darabos imádság
Én voltam az, ki elbuktam előtted,
Volt hivatásom, de én elmaradtam,
A kérdezőnek tévedt szót feleltem
S egy cseppel mindig kevés volt a vér.
Tudom, hogy van út, mely célhoz vezet
És bűnös az, ki el nem érkezett.
Mely úgy illik a kérdések sebére,
Mint konyult porzó ajka tárt bibére.
Igaz serleg, amelyet színig töltve,
Biztos kézzel feléd nyújtani, érték.
Szünnék minden kín, hogyha szűk szívembe
Világod beférne, mely mérhetlen nagy.
Tudom és köszönöm, hogy végtelen vagy.