Lányi Sarolta: A kék rózsáról
Lányi Sarolta: A kék rózsáról
(Egy mostani költőnek)
Mondják, csak egy-két évig él a rózsatő,
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.
a furcsa, drága, idegenszívű virágnak anyja,
meghozván égrőllopott-színű szép gyermekét.
Utolsó, nagy, fáradt virágfia
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.
miként a téli ég, oly bánatos,
pompázatos, sáppadt, majdnem fehér.
Egyéb rózsák piros hajnalszinétől,
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.
szerelmek, szenvedélyek száz színétől
szeplőtelen ez új virág sziromruhája.
Finom, zilált, kéken-fehér erében
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
…miként a költő, olyan nékem ő.
egyetlenegy atom sincsen pirosból,
…miként a költő, olyan nékem ő.
Miként e rózsa, olyan néha nékem
a lányszemű és férfihomlokú
költő. S miként a téli reggel kék opálja…
a lányszemű és férfihomlokú
költő. S miként a téli reggel kék opálja…
