Genua, február 25.
Genua, február 25.
Nem tudom, mi van velem – rettenetesen sajnálom az embereket. Mindenkit. Jaj, Istenem, nem tudjuk, mi vár rájuk – gondolom. S ha egy pincért látok, amint kiszolgál, egy szegény gyümölcselárusítót a pályaudvaron, a kalauzt a vasúti kocsiban, a hivatalnokokat, amint az elsuhanó állomások szobáiban robotolnak, a vénülő nőket a kupékban, a szegény öreg embereket – micsoda sorsok – sír fel bennem a részvét – mennyi küszködés, mennyi munka, mennyi gyötrelem…
