IV.
IV.
A fő érvek a klasszikus nyelvek tanítása ellen a következőkben foglalhatók össze: 1. A klasszikus nyelvek rengeteg időt és energiát vonnak el. 2. Mégis saját céljukat sem érik el: a klasszikus kultúra szerves ismeretét, az értékek felszívását. 3. A klasszikus nyelvek eltávolítanak az élettől.
1. Az első vád teljesen igaz. De melyik tantárgyra nem áll ez a vád? Áll teljesen a magyar tanítására, mely mai alakjában a magyar energia leglelketlenebb kasztrálása. Áll a történelemre, a matematikára, a lélektanra, a németre, franciára. Vajon a tárgy a hibás-e akkor, mikor minden tárgy hibás?
2. A második vád teljesen igaz. De melyik középiskolai tantárgy éri el a célját, ha a célt a tanulók nagy tömegénél nézzük és nem egyes áldott kivételeknél. A középiskola egy peches lóverseny a vizsgák finise felé. Minden beérkezés után kirokkan a lóból a futás. Hívd össze tanítványaid az érettségi vagy az utolsó vizsga után – egy évre. Nézd meg, hogy mit adott nekik egy tantárgy: legtávolabbi lelki hatásaiban is. Egészen bizonyos, hogy a statisztika nem fog a klasszikus nyelvek kárára történni. Vajon itt is nem másban van a hiba?
3. A harmadik vád teljesen igaz lehet: eltávolít az élettől. De nem volna-e már ideje, hogy a pedagógiai vitákban kissé definiáljuk az „élet” szót. Hisz élet az is, hogy biciklizni tudjunk, hogy értsünk a rámslihoz, tudjunk bánni a takarítónőnkkel, s minderre a többi tantárgy sem tanít meg. Sok eset megfigyelése után nem tudom, hogy a klasszikus irodalom mennyivel visz távolabb az élettől, mint a történelem, vagy matematika, vagy Klopotok, vagy a becsületességet, önzetlenséget tanító mesécskék. Talán itt is egyéb a dolog lényege?
Nem: itt nem egyes tantárgyakban van a hiba. Az egész középiskola egy beteges lelki vir-vár, az átmeneti kor minden betegségével.
