HAVAS GYULA: ÖRÖMET HIRDETEK NÉKTEK
HAVAS GYULA: ÖRÖMET HIRDETEK NÉKTEK
Nagy örömet hirdetek néktek!
Tudom, hogy megtér hallatára
boldogságtok és békességtek.
Tudom, hogy megtér hallatára
boldogságtok és békességtek.
Figyeljetek élő szavára
halott szivemnek: fényességet
sugároz ő a Föld fiára.
halott szivemnek: fényességet
sugároz ő a Föld fiára.
A tűz ha mindent is feléget,
ha könnyek tengerré peregnek,
ha rommá rogynak a remények:
ha könnyek tengerré peregnek,
ha rommá rogynak a remények:
mondjátok meg az embereknek,
hogy él az élet s dalra lobban
holt hamván a sötét tüzeknek.
hogy él az élet s dalra lobban
holt hamván a sötét tüzeknek.
Sosem volt máskép, soha jobban.
Fagy nőttén felvirul ragyogva
a jégvirág az ablakokban.
Fagy nőttén felvirul ragyogva
a jégvirág az ablakokban.
Ha elhalón is, ha dadogva,
a hulla is dalol s a szíve
tündöklőn száll a csillagokba.
a hulla is dalol s a szíve
tündöklőn száll a csillagokba.
Ne féljetek: a napsugárban
oly szép a homlok, hogyha sápadt,
mint őszi táj a hervadásban.
oly szép a homlok, hogyha sápadt,
mint őszi táj a hervadásban.
A boldogtalan, boldog vágyat
megőrzi minden, mindhiában,
és megbékűlt mosolyba bágyad.
megőrzi minden, mindhiában,
és megbékűlt mosolyba bágyad.
A némúlt ajk dúdol magában,
a tört kar még egyszer kitárúl.
Virág a holt szív ablakában!
a tört kar még egyszer kitárúl.
Virág a holt szív ablakában!
Jó mitse tudni a világrúl,
levélnek lenni lomb lehúlltán
és észrevétlen húllni ágrúl.
levélnek lenni lomb lehúlltán
és észrevétlen húllni ágrúl.
Nyugton várni, ha alkonyúl már
és jő az est, a hív rokon.
Mert holnap újra nap vidúl már
és jő az est, a hív rokon.
Mert holnap újra nap vidúl már
és nap ragyog a sírokon
s a régi versek újra zengnek
a megfakúlt papírokon.
s a régi versek újra zengnek
a megfakúlt papírokon.
