Ignotus: Koronázás
Ignotus: Koronázás
A közjogban a forma is lényeg, s a koronázás, mely nemcsak hatalmat ád a királynak, de jogot is a nemzetnek, szent szertartás a nem szertartásos érzés számára is. S különösen nálunk s a mai ivadék számára. Mert a magyar szent korona köré a történelem két hagyományt is illesztett. A magyar koronázás nemcsak akkor nevezetes, ha megtörténik, de azzal is, ha elmarad. II. József, a legnagyobbat akart s a legnagyobbat hibázott király óta van meg ez a jelentősége is. Az 1867-i koronázás nem jelentett volna akkora jót és elégtételt, ha az 1848-i el nem maradt volna… Azóta, mint ahogy címerünk fölött a korona, úgy lebeg az idegek fölött a kérdés, hogy, ha az uralkodó királyt a sors elszólítja, lesz-e utána koronázás?! Bizonyára nem a kétségbeesés kérdése – még eddig minden elmaradt koronázás kipótoltatott nálunk. De felesleges bánatok és keserűségek kérdése – felesleges erőpazarlásé s fennakadásé. S az állandó kérdésre az új király szív szerint való feleletet adott, mikor sietett magát megkoronáztatni, s Szent István koronája alá hajtva homlokát, a szent szertartásnak kettős jelentőséget adott: nemcsak annak jelentőségét, hogy a koronázás megvolt, de azét is, hogy nem maradt el. Legyen áldás szent jóakaratán.
