Lengyel Menyhért: Egy européer halálára
Lengyel Menyhért: Egy européer halálára
A klubban egy este valami suttogást hallottam, ahogy egy hír keresztülszalad a zsúfolt termen, az emberek felütik fejeiket az újságokból és a kártyából s egy percig a levegőbe néznek. – Hozzám, aki egy sarokban egyedül ültem, csak ennyi morajlott el: – meghalt – meghalt… Nem kérdeztem kiről van szó. Másnap reggel randevúm volt a Széchenyi-hegyi gyönyörű golf-pályán egy kedves barátommal, aki évek óta a partnerem az isteni mezőn s ekkor csengeti be a telefon a riadt hírt, hogy ez a barátom előző este váratlanul meghalt. Nem sokan fogják ismerni a nevét – Gara Illés volt.
Nem politikus, nem hírneves író, – nem közéleti szereplő – csak egy tiszta, rendes, finom és kellemes ember abból a ritka fajtából, melynek egy példányáért szívesen odaadnék egy tucat politikust s közepes írót vagy közéleti jelenvoltat. Gara Illés – vegyük e szót legjobb értelmében – Européer volt itt Pesten, – láthatatlan rokonságot tartva azokkal a finom lelkekkel, akik a múlt század negyvenes éveiben az irodalomban a nemzeti csinosodásán, építészetben és művészetben a jó ízlés terjesztésén, – nálunk hiányzó intézményekben, különösen sportban a legjobb külföldi példáknak hazai talajba való ültetésén fáradoztak. E kellemes és hasznos férfiaknak köszönhetjük nem egy olyan berendezésünket, ami nélkül ma nem tudnánk ellenni, sok derűs szórakozásunkat és sok célszerű újítást, mellyel kiegyenlítették a nívókülönbséget, ami az előrehaladott államok s országunk között megvolt. Mint ahogy mi nem tudjuk már, kik voltak a művelt, hasznos és buzgó emberek, – talán harminc-negyven év múlva utánunk következők sem fogják tudni, hogy ez a kedves européer, ez a kitűnő Gara Illés volt az, akinek legnagyobb érdeme van abban, hogy a golf-sport Magyarországon meghonosodott.
A golf Anglia és Amerika nemzeti sportja, sokkal inkább, mint a football. A béke boldog éveiben Anglia nem volt más, mint egy kitűnően felosztott terület – golf-játék számára. Minden mező és minden határ és minden zöld domboldal és tengerpart a lehetőségig erre a célra volt igénybe véve s mikor szombat délben a “holiday” megkezdődött, – férfiak és nők ezrei utaztak el Londonból – fel egész Skóciáig, a jellegzetes zsákkal, melyben vas- és faütők mutatták, hogy ezek a ragyogó boldog emberek az egész szabadnapot golfozással fogják eltölteni. A golfversenyeken óriási embertömegek kísérték – a csendes és szép játék lefolyását – irodalma pedig van legalább olyan nagy, mint a mi közjogunknak. Hogy az angol férfiak és nők olyan egészségesek, jó idegzetűek és edzettek – s az angol gyerekek olyan szépek, – azt nem utolsó sorban a golfsportnak köszöni a szigetország.
A mi kedves jó barátunk, Gara Illés, ennek a szép és áldott sportnak volt – a propaganda csinálója és több más buzgó társaival együtt – praktikus megteremtője Magyarországon. A Svábhegy legszebb helyén, a Széchenyi-hegyen, gyönyörű nagy pályát csináltak s a nehezen engedelmeskedő köves talajt addig javították, míg oly szép pázsit keletkezett ott, – akár Kent grófságban, – trainereket hozattak, versenyeket kezdtek rendezni s néhány kitűnő játékost képeztek ki, akik aztán idegen területeken is szépen reprezentálják a magyar golf-sportot. Gara mindennek a létrehozásában fáradhatatlan volt – úgyszólván reggeltől estig fent volt a pályán, igazított, javított, intézkedett – úgy dolgozott rajta, mint egy festő a nagy képén, mint egy író az élete munkáján. Ez az élet-munka nekünk maradt ajándékba s bizony többet jelent nekünk most, – a későbbi nemzedéknek majd ezután, mint sok más hangos és nevezetes alkotása egy-egy lármás életnek.
Gara szerény, csendes és nagyon disztingvált lélek volt – érzékenyen figyelt minden jó könyvre, – egy éles szemű és jó író is rejtőzött benne, aki azonban első kísérletei után abbahagyta az írást, – képességeit nyilván nem tartotta elég nagynak ahhoz, hogy egész jelentékeny műveket hozzon létre s ízlése visszariadt a dilettantizmustól. De ott, ahol helyén volt, kitűnően végezte dolgát. Van-e szebb hivatás, angyalibb munka, mint örömet szerezni az embereknek? A golf-sport tiszta, zavartalan öröm s valahányszor e zavaros, kapkodó, lármás és kellemetlen emberekkel teli városból felmegyünk a kellemes svábhegyi klubházba, a lankás zöld mezőkre, ahol az emberek, oly komolyan, mintha egy vallásos szertartást végeznének, ütik a fehér kaucsuk golyókat a dryver-rel, vagy mashie-val, mindig szeretettel fogunk korán eltávozott barátunkra gondolni, aki az Elyseumot is biztosan egy nagy és jó karban tartott golf-pályának képzelte.
