KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: EGYÜGYŰ DAL
A régen-régen voltakat,
Mezítelenül és feketén,
A hullakamra fenekén.
Fején izzadt volt még a haj,
A másik azt mondotta: jó,
Áldott halál, lágy takaró.
Megcsöndesült testvéreim,
Sok férfi, nő, agg, kisgyerek,
Elromlott, szent játékszerek.
Nyílt szemmel, árva csecsemők,
Ki szülte őket, ottan áll,
Kegyetlen anyjuk, a halál.
A lábukon egy cédula,
Szakállasak és vállasak,
Mosolyosak és árnyasak.
Nem várnak ők itt semmire,
Egyik kövér, másik sovány,
Mind földbe járuló, pogány.
Nem őrület, lidércnyomás,
Se feketeség, se derű,
Csak egyszerű. Oly egyszerű.
De ezt a vallást tettem itt.
Ma láttam én a holtakat,
A régen-régen voltakat.