Erdélyi József: Biharban…
Gyökken titkaim világterebélye:
Ott mar mohón a Föld emleibe
Jöttem televényillatú regéje.
Ott születtem, egy ellentett világban,
Hol egymás mellett kérdőn állanak
Béresház és kastély, gyepes- és angolkert
S a kerítésen ki s behajlanak
Honi vad és nemes idegenvirágok.
Hol bölény úr és napszámbanhalók
Ősi álmukból riadozva hallják
Az újvilági életindulót,
Igák és gépek, dűlők és vasútak
Ahol találós kérdéseket adnak
S gulyakútakból és ártézicsapokból
Oly különízű egyvizek fakadnak -
Ahol megtanúl tünődni a gyermek.
Gyökken titkaim világterebélye,
Tanyák, falvak és városok felé
Szökken szálba súgár törzse meredélye
S elágazik minden földi tájnak,
A Megnyilatkozás Napját ölelőleg,
zengve napszagú csillagvirágokat:
Indulóit a kipirult Időnek,
Indulóit a világszerelemnek.
Budapestre hajtott fel engemet,
De bármily mohón oldódik világgá,
Éppoly mohón eresztek gyökeret.
Gyökér meg ág - találkozóra indul
S össze, gyümölccsé, bennem bízik érni,
Vágyik magul vetődni minden emberagyba,
Hogy ne maradjon vadon egy tenyérnyi -
Hogy uradalmam legyen mind a Föld!