Sárközi György: Biztató
Merítsd csákányod a mélység gyürtbőrű, ércideges husába,
Ne félj a rossztól, hisz fölötted ott világít őrző csillagod:
A Davy-lámpa.
Éjbe hajlik a föld, de mindent megtart jó vállán, nem dob le magáról
A holdsugaras ezüstös horgain fönnakadva ficánkol a halnép,
Nehezül a háló.
S az isten haragja elömlik az égi ponyván feketülve,
Sötét szobádban a jó, meleg búbosnál ne remegj, - gabonád
Már benn van a csűrben.
Puskával a vállon, szívedben aggodalommal, a mágneses mélybe
Le nem zuhanhatsz: erősen markol, meg nem szédülve, a társad
Biztos kötéllel.
Kitépni dalodnak csillámló ércét, mikor széthinted a hangod,
Mint a halászok tengere űzi hullámait, öleli öt világrészt,
Mikor a zajból
Szakítja lelked rögéből, akár vidám, nagy sasként száll a magasba,
Költő, minden veszélyben légy rettenthetetlen, mert téged az isten
Szent ujja igazgat,