TURCSÁNYI ELEK: ÁLOM
És ajtót nekem senki nem nyitott.
Az is csak félrehúzta függönyét.
De fussak el, ha kedves életem.
Pattant a zár és jött az Üldöző!
Gonosz sejtés homálya csapkodott.
És akkor már egy gangon álltam én.
Itt fel nem tűntem volna senkinek.
Az Üldöző, a sápadt Üldöző!
Amíg csak élek, nem felejtem el.
Bujkált a hold a fellegek mögött.
Viharfelhőket üldözött a szél.
Két árnyék fáradt óraműve járt.
De jött a mit sem sejtő Harmadik.
Megáll… s a Harmadik is szinte lenn.
De hallod ezt?… Sikoltás!… Ó nagy ég.
Segítsetek rajta az istenér!
Tüzes vasat mohón hevítsetek!
S elfogni tán a gyilkosát elébb!
Bitang, ki most is ágyba szendereg!
A vérezőnek írt keressetek!
Nincs semmi nesz… csönd van… éjfélre jár…
A vérfagyasztó, gyilkos éjjelen…
Az udvar itt vérben mosakodik…
Már kél a nap s a bosszú érckarú!
A gyilkos álom nyomtalan vesz el.
Az álmok gyakran bosszulatlanok.
Az éjji álmok sírba szállanak.
Között vígan dudolva ballagok.