Heltai Jenő: Asztalfiók
Bezárva egy fiókba.
Van egy pár régi levelem,
De elolvasni nem merem,
Csak őrzöm évek óta.
Örök homályba rejtve.
Elmúlt fölöttük sok-sok év
És mennyi név és mennyi hév
Itt nyugszik elfelejtve.
Hány fényvesztett írás!
Az öröm bennük oly kevés,
De mennyi, mennyi szenvedés
És búcsúzás és sírás!…
Bent hosszú sorba, holtan:
Eskü, hazugság, szerelem
És néhány hajszál lágy, selyem
S az ifjú, aki voltam.
De ezzel is törődjek?
Egy este koporsóm felett
A kegyelet vagy gyűlölet
Majd összetépi őket.