Stérm József: Termékenység
hajad oltárkendő a messzi éveken,
neved zengő remény és minden éjszakám
távol tájak felé zarándokút legyen!
jövők harangja, illatos asszonykacaj,
fond át ködlő látóhatárok szőnyegét
ezüstfonál gyanánt, csengő asszonykacaj!
ajkad bíbormécsében mécsvilága leng,
kezében fáklyamódra gyúlnak szíveink, -
kedves! gyémántkapú! nyisd meg a végtelent!
fejünk fölé mint drága oltárkép hajol,
kilenc hónapot csókol ma isten beléd,
amelynek minden napja zsoltárkép dalol!
A fák borzongva suttogják: "Testvéreim,
új napsugár jön, új szél, új rügy, új erő!…"
Öleld a fákat és mondd: "Én testvéreim!"