Imes Béla: Kisértetek
Imes Béla: Kisértetek
Kisértetek jönnek minduntalan,
Kisértnek ismeretlen emberek.
Fényes napon, nem álmokon keresztül,
Sok ismeretlen arca leng, lebeg.
Kisértnek ismeretlen emberek.
Fényes napon, nem álmokon keresztül,
Sok ismeretlen arca leng, lebeg.
Óh ismeretlenek mi fájhat itt?
Nem látott emberekre gondolok
És fáj a szivem, nem tudom, mit érzek,
Mit busitnak az emberarc-sorok.
Nem látott emberekre gondolok
És fáj a szivem, nem tudom, mit érzek,
Mit busitnak az emberarc-sorok.
Talán azt érzem, ami fáj nekik,
Vagy oktalan tetézek kinokat,
Mert megszoktam, ha forró vaskezével
Az értelmetlen bánat simogat.
Vagy oktalan tetézek kinokat,
Mert megszoktam, ha forró vaskezével
Az értelmetlen bánat simogat.
Vagy ennyi csak: kiéltem önmagam,
Önkinzó harcok végét már elértem,
Képzelt arcok dult ráncain keresztül
Érzem hatalmas és bus szivverésem.
Önkinzó harcok végét már elértem,
Képzelt arcok dult ráncain keresztül
Érzem hatalmas és bus szivverésem.
