FENYŐ LÁSZLÓ: FIAM LELKE
kedvesem, elment játszani hajaddal
a sóhajtó szél, mely mellembe hált –
s aszúlombnál zörgőbb mosoly a számon.
a gyönge fecske fél leszállni rá
s mit beleejtett könnyű nevetésed:
szivemből felszökik a kés
nem is csillag, csak sejtő gyöngeségem,
nem is csillag, csak letűző lelke
fiamnak, aki sohse születik meg…