GELLÉRT OSZKÁR: A NAGY SZAKITÁSKOR
Üvöltve esztelen vagy könnyes hangtalanul
Fogjam majd meg a kezedet, te kedves.
Mint a hó födi tavasszal az avart,
Bucsúzzak majd tőled el a nagy szakitáskor.
Naptalan hajnalon vagy holdtalan estelen
Mondjak majd neked istenhozzádot.
Egymástól, ifjuságom? Vagy kitárva
Mellet-ágyékot a jövőnek, meztelen!