MARCONNAY TIBOR: RÉGI TÁJON ÁTHALADVA
MARCONNAY TIBOR: RÉGI TÁJON ÁTHALADVA
Szelid halmok. Alföld. Napszálltakor
a fák susognak. Hallgatag vonulnak
fehér felhők az égen, mint a holtak.
Ezüstösen remeg a nyárfasor.
Gyermekkori emlékek tünt csapatja
kering e tájon megelevenedve
s tudatlan, lángoló gyermekszemembe
távolból nézek s szinte megriadva.
De hasztalan kisértget holt-meredten
E tünt világ. Azóta férfi lettem
ki nem borong, kit sorsa boldogit.
Mert minden úgy lett, ahogy lenni kellett
és én kitartok igazsága mellett
az utnak, mely a nagy magányba vitt.
a fák susognak. Hallgatag vonulnak
fehér felhők az égen, mint a holtak.
Ezüstösen remeg a nyárfasor.
Gyermekkori emlékek tünt csapatja
kering e tájon megelevenedve
s tudatlan, lángoló gyermekszemembe
távolból nézek s szinte megriadva.
De hasztalan kisértget holt-meredten
E tünt világ. Azóta férfi lettem
ki nem borong, kit sorsa boldogit.
Mert minden úgy lett, ahogy lenni kellett
és én kitartok igazsága mellett
az utnak, mely a nagy magányba vitt.
