ILLYÉS GYULA: PAPRIKÁK
pénzügyeink rendezése
nem érinti szivem ugy, mint
a paprika beérése.
fejjel le a kicsi fákon
ugy hintáznak, mint vig lány-had
pajkos kerti mulatságon.
a ropogó harapásban,
a zöld izek nyelésében
tudtam meg, hogy ujra nyár van
érlelődött friss husukba,
mily üditő tiszta lelket
lehelnek beléd rajongva.
először izlelem, érzem
e susogó kertben, e tág
vidék fölött és szivemben.
már nem köntös, nem a virág:
gyümölcs és hus nyisson rám hü
tekintetü vigasztalást.
másik szép szinét kinálja,
rád mosolyog s eszeveszett
haraggal harap a szádba.
szülőházam koszoruja,
hálás szivvel dicsérlek én,
férfi nyeldeklők virtusa,
kenyér hü izesitője,
emlékeim váltakozón
csilingelő csengetyűje.