KOMJÁTHY ALADÁR: SORS
megrezzenő sötétje hull le
riadt szived
s kihamvad minden égi fényjel.
míg tündöklik az ifjuság,
de gyötrelem,
amint a szép kor messzehágy.
keservét megismerni futsz
a mély felé;
a hó elolvadt már tavaly.
tömör illatú temetőkben,
bokor remeg
s ledől az ég komor tehernek.
karján, feletted húz a csillag,
fekszel alant
s a Nap-madár ragyogva feljő.