ERDÉLYI JÓZSEF: ÁLMOMBAN
csakúgy sugárzott tested ifjusága,
felvettél mint egy csecsemőt az anyja,
le is letettél szép lassan az ágyra.
néztél, csak néztél hosszan a szemembe,
hosszan és mélyen, én meg mint az égbe,
néztem csak vissza, mint angyal a menybe.
csókká változtam, csókoltam a tested ...
Ilyen az álom: tán arra a csókra,
melyben fogantunk, – arra emlékeztet.
igy forraszt össze fiukat apákkal,
múló éltünket az örök élettel,
szerelmünket a halhatatlansággal.
igy eszméltetsz a halhatatlanságra, –
álmomban, kedves, olyan voltál hozzám,
mintha te hoztál volna e világra ...