Erdélyi József: TERKA
Erdélyi József: TERKA
Nagy májusi eső után,
zörgő, dobáló szekeren,
együtt mentünk Terka meg én.
Talán az volt a szerelem ...
zörgő, dobáló szekeren,
együtt mentünk Terka meg én.
Talán az volt a szerelem ...
Terkával csúfoltak a fattyuk:
ne tagadd hogy a szeretőd!
Én úgy szégyelltem magamat,
azt hittem hogy elnyel a főd.
ne tagadd hogy a szeretőd!
Én úgy szégyelltem magamat,
azt hittem hogy elnyel a főd.
Jó volt Terkával egyszekéren.
Szép volt a megmosdott határ,
szürke felhőn páros szivárvány,
naptükröző pocsolya, sár.
Szép volt a megmosdott határ,
szürke felhőn páros szivárvány,
naptükröző pocsolya, sár.
Terkát már nagyon elfeledtem, –
tán szöszke volt, a szeme kék;
de még üdén csillog előttem
a nedves, bujazöld vidék –
tán szöszke volt, a szeme kék;
de még üdén csillog előttem
a nedves, bujazöld vidék –
a fűből kígyóhagyma szökken
szárba-virágba hirtelen
s rezgeti vízgyöngyös fejét. –
Talán az volt a szerelem ...
szárba-virágba hirtelen
s rezgeti vízgyöngyös fejét. –
Talán az volt a szerelem ...
