MIKES MARGIT: ŐSZI RÉTEN
Nemrég itt feküdt letarolva,
s most újra nyílik, olyan dúsan,
mintha első tavasza volna.
ágaskodnak és integetnek,
megint nőttek pár millimétert,
de kis lábaik még remegnek,
szinte félve kapok feléjük,
olyanok, mintha szaladnának
s a rét is elszaladna vélük.
mint nyáron, közéjük telepszem,
egyik olyan, mint egy piros gomb,
a másik mint egy kék gyerekszem,
és az élet csak játék volna, –
mint szalmaszálas kisgyereknek,
ki színes buborékot fújva
örülök a szép őszi napnak,
örülök, hisz közel a tél már,
e néhány boldog pillanatnak.