Költeni annyi, mint… Isten tudja. De hogy igen egyszerű, azt sok példa mutatja, íme egy:
«Van kis üzem, van nagy üzem,
de mindegyikben ő üzen,
az Isten…»
(Nemzeti Ujság, Megszépítem a szennyet is, vers, Mécs László)
«Az utolsó éjszakán, amikor még fedél van a feje alatt, váratlan vendégek érkeznek a hegyek közé.»
Utóirat: Ámbár a dolog nem egészen lehetetlen, mert hátha a háztetőn feküdt az illető.
(Ujság, Az Ipszilon sugár című hangjátékról írott ismertetés)
Hej, Maráci Pista – ez a cím. Műfajilag az írás így határozza meg önmagát:
«Lehajtott asszonyarcok csillogó szemének mélyén imbolygó tüzes emlékek halk szóba öntése, a nagy betyárról, Maráci Pistáról.»
Hát mi mindent csinált ez a Maráci Pista? Például sok lovat lopott életében. Ezt így fejezi ki a halk szóba öntés:
«A kezéről… amiben annyi rabolt ló kötőfékje futott össze.»
(Őserő, Hej, Maráci Pista, írta Ákosfalvy Helén)
«Kínos az írónak, mikor fel kellett ülnie az emelvényre és saját élő hangján megismételni mindazt, amit ő az írás néma lantján öntött formába.»
(Tükör, Az író és a mikrofon, írta Papp Jenő).
Freudizmus beházasodna. (Adat korunk irodalmi fertőzöttségéhez.)
Önkritikával bíró, sokat látott, független, kiegyensúlyozottan rendezett életkörülményű, harmincnyolcas izr. intellektuel megszólalási formája ez az ellentmondásaiban is különös próbálkozás; aki akár anonimul is, de egy a megszokott köznapinál őszintébb és emberibb hangú levélútjáni eszmecserén, az íráson, a lélek röntgentükrén át tudni és látni szeretné az emberiességnek azt az atomnyi rádiumát, ami ebben a lélektelenné szegényült bridges-táncos, katzenjammeros látszatéletben egy a maga természetességében nőies nő emberi adottságából mint életképes keret világlik elő; hogy azon túl okot, célt, egy azértot tűzve ki maga elé feladatul, esetleg benősülés lehetőségével talán élettársára találjon. «Úrnapján, ezerkilencszázharminchatban 6883» kiadóhivatalba címzett jeligén.
(Pesti Napló, apróhirdetés.)