KASSÁK LAJOS: MAGAM ÖRÖMÉRE
KASSÁK LAJOS: MAGAM ÖRÖMÉRE
Kint jártam a hegyen s a kosaram teleszedtem gyümölccsel
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.
mire hazaértem a felét uton-utfélen elhullattam.
Hogy körülültük az asztalt, mindenkit jószivből kinálgattam
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.
egy zöld héju alma maradt utoljára, gondoltam ez az enyém lesz.
Alig hogy nyultam utána, egy másik kéz is kinyult a tál fölé
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.
idegen kéz volt, de hogy érintettem, árnyék suhant át a szivemen.
A gyümölcsből nem maradt nekem semmi, de sohse felejtem ezt az estét
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.
tizen ültünk az asztalnál s egy lány, mintha gonoszul incselkedett volna velem.
Aztán felébredtem, mert mindez csak álmomban történt ilyen gyönyörüen
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.
egyedül álltam a reggelben és éreztem, hiába is vágyakozom
a lány után, akit nem ismerek s aki talán engem se ismer.
