Sárközi György: Emlékezés egy vén malomra
Szomorú vagyok semmiért, -
Mint a malom, amely alól
Hirtelen kiszáradt az ér.
Költők dalát, bölcsek tanát,
De unalmasak a szavak,
Mint karácsony táján a mák.
Bántja szemem a csillogás.
Az asszony szól - nem felelek
S tűröm a sértett duzzogást.
Faltól-falig ténfergek és
Fölszáll, mint gyökérből a nedv,
Lábamból az emlékezés.
Lábamnál sebes víz zihált,
Malom ingott rajt és a hold
Felé ezüst lisztet szitált.
Kavicsot is dobtam talán,
S az ablakon halottfehér
Arccal kinézett dédapám.