Cs. Szabó László: Debreceni gondolatok • (Nagyerdő, Szabadegyetem.)
Cs. Szabó László: Debreceni gondolatok •
(Nagyerdő, Szabadegyetem.)
(Nagyerdő, Szabadegyetem.)
Régen a vadliba hívta az idegent, most a magyar szó. Nyugatról jöttek vadlibára, Északról jönnek magyar szóra. Az amerikainak a puszta kell, a finnek, az észtnek a város. Komoly északiak segítségével győzte le a Város a Pusztát.
Tizenhét nemzet vacsorázik körülöttem. Uramisten, hogyan értik meg ezek egymást? Úgy, hogy a legtöbbje rátér a magyarra. Pokoli magyarra, mondanom se kell. De ilyen pokoli franciát tördelnek az összes sorsdöntő európai aztaloknál.
Régi rögeszmém, hogy a magyar az igazi nemzetközi nyelv. Legalább is erre, Közép-Európában. Testvértelen, nem irigyelnék mostohatestvér nyelvek az elsőbbségért. Az angol kivételével egyetlen nyelven se írtak szebb verseket. Még tele van ősi képpel, nyesetlen szépséggel, de már tükrözi az egész világköltészetet. Politikailag se kell tartani tőle. Aki beszéli, még nem alattvalónk. Első nemzeti nyelvünk: a latin már nemzetiség-közi volt, miért ne lehetne népi utódja a nemzetközi?
"Debrecen, ó kikötő, tájakat összekötő!„ énekli a költője, Gulyás Pál. Az idegen hajós világgá viszi belőle Csokonai parasztnyelvét, amelyet görög, latin, olasz, francia, német s angol költőkön puhított.
