Fenyő László: AZ ELBUKOTT
egyik kocsmából a másikba tévedt:
egyre aljabb söntéseidbe, élet,
mindjobban émelyegve, így vetődtem,
testem s e gőzök feszítő-hevének
suhogásai közt a pille-lélek
táncosan ingott s elhullt láng-ütötten.
hogy a játék lett csillogó hazám
a köd, a bor, a kószálás, a semmi,
hideg pók sző eszméletem falán -
ó, hagyjatok csendesen elköszönni.