ILLYÉS GYULA: ELMARADT HÁBORÚ
fényes síneknek, méznek, a gyümölcsnek,
harmat szalad a fán, a fáknak.
Nézd hálával az éjszakának
tartályait, a házakat; sok hű hegyünk
s a tornyokat, hogy egyre állnak, -
Mint messze ismeretlen tájat
fedezzük újra fel, hogy élhetünk -
szárnyalásában boldog sóhajunk.