TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ)
TELLÉR GYULA (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának a figyelmét sem kerülik el azok a kritikák, amelyekkel a lakosság – vagy magyarán mondva, választóink – a Parlament munkáját illetik. Ezek a bírálatok igen sokféle formában jelentkeznek. A lényegük azonban körülbelül a következőképpen határozható meg: azt állítják, hogy miközben az ország gazdaságát igen súlyos, és egyre súlyosabb helyzet fenyegeti, a Parlament ehhez a kérdéshez képest hátrább sorolható kérdéseken vitatkozik, és azokkal foglalkozik.
Úgy gondolom, hogy abban a bírálatban, amelylyel a Parlamentet illetik az állampolgárok, a választóink, vagy ennek a bírálatnak bizonyos mozzanataiban a Parlament működésével kapcsolatos fontos dolgok figyelembe nem vétele is benne van.
Először is bizonyos különbségeket kell tennünk a Kormány és a Parlament között, a között, a felelősség között és a között a feladat között, ami a Kormányra hárul; és ami a Parlamentre hárul, és különbséget kell tennünk a Parlamenten belül is legalább a két nagy csoport, a kormánykoalíciót alkotó pártok képviselőinek a csoportja és az ellenzéki képviselők csoportja között.
Erre a kérdésre azért szeretném felhívni a figyelmet, hogy a későbbiekben mondottakat alátámasszam.
Megjegyzem, teljesen jogosnak tartom, és teljesen megalapozottnak tartom azt a hatalmas várakozást, amelyik végül is a gazdasági kérdések napirendre kerülését előzte meg – és most íme, itt van a pillanat. Ebben a pillanatban – az előzőekben mondottak alapján – azt kell mondanom a Szabad Demokraták Szövetségének a képviselőcsoportja nevében, hogy a Kormány által beterjesztett, és a pénzügyi egyensúly javítására vonatkozó javaslatokat a Szabad Demokraták Szövetsége – mint az ellenzék egyik pártja – nem fogadja el, elutasítja; és amikor szavazni fog kelleni, nem fogja megszavazni.
Igaz, konstruktív ellenzék kíván lenni a Szabad Demokraták Szövetsége, annak megfelelően, azoknak az intelmeknek megfelelően, amelyek már az eddigi vitákban is többször elhangzottak, és ezért hangsúlyozni kívánja, hogy nem a költségvetési egyensúly javítására benyújtott intézkedéstervezetben foglalt áremelések, adóemelések, illetve támogatásmérséklések puszta ténye az, ami miatt a tervezetet elutasítjuk, hanem azok miatt a tételek miatt, amelyeket tartalmaz a tervezet, és ahogyan tartalmazza.
Úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy ez a tervezet hevenyészett, súlyos belső inkoherenciákkal terhes.
Kezdjük az elején! A tervezet szerint kb. 25 milliárdnyi összeg az, amire a költségvetés számíthat, hogyha azokat a tételeket – a gazdaság egyes szereplőinek a megterhelését – megvalósítják, amelyek ebben a tervezetben szerepelnek.
Nagyon kevés szó esik, vagy legalábbis nagyon kevéssé világos szavak esnek azonban arról, hogy milyen hiányt fedez pontosan ez a 25 milliárd forint. Ezt a hiányosságát az előterjesztésnek a pénzügyminiszter úr szóbeli kiegészítése, majd Szabó Iván képviselőtársam kiegészítése valamelyest csökkentette, de a bizonytalanságot mégsem tudta eloszlatni. Az a helyzet ugyanis – ha jól értettem Rabár miniszter úr szavait –, hogy azokból a tételekből, amelyeket ő említett, kb. 22 milliárd forintnyi hiány keletkezett. Szabó Iván 27 milliárd forint körüli hiányra utal, és végül magában az előterjesztésben pedig arról olvashatunk: az eddigi pénzügyi folyamatok azt jelzik, hogy mintegy 28-30 milliárd forintnyi összhatású intézkedéscsomagot kell életbe léptetni már most, azaz ennyi a hiány.
Nem tudom tehát pontosan, hogy az a 25 milliárd forintnyi összeg, amely az itt lévő intézkedéscsomagokból összejön, végül is több-e annál, mint amire szükség van vagy kevesebb-e, kb. öt milliárd forintnyi tartalékot tartalmaz-e, vagy éppen ellenkezőleg öt milliárd forintnyi hiányt. Emiatt nem lehetünk benne biztosak, hogy a kormány inkább spájzolni akar, inkább feltölt valamiféle spájzot azért, hogy a későbbi helyzetre valamilyen módon fel tudjunk készülni, vagy éppen ellenkezőleg, nem tervezett be ebbe az intézkedéscsomagba olyan tételeket, amelyek majd később fognak jelentkezni, és ennek következtében várhatjuk, hogy esetleg szeptemberben-októberben újabb áremelésekre kerül sor, ugyanúgy, ahogy jelen pillanatban.
Arra vonatkozólag sem tartalmaz ez az előterjesztés pontos részleteket, hogyan függ össze a költségvetési hiány fedezésére bevont 25 milliárd forint egy csomó meglévő strukturális problémával. Hogyan függ össze például a bős-nagymarosi építkezésnek a leállítás utáni karbantartási munkák címén való folytatásával? Hogy vajon ezt kell-e finanszírozni a lakosságnak és a vállalati szférának abból a 25 milliárd forintból, amelyet többletként elvonnak tőle?
Nem tudjuk, hogy hogyan függ össze ez a 25 milliárd forint a világkiállítás problémájával például. Hogy eldöntötte-e már valaki, a világkiállításra ebből az összegből akar-e, s ha igen, mennyit akar átutalni?
Nem tudjuk, hogyan függ össze a veszteséges nagyvállalatoknak nyújtandó támogatással. Általában nem tudjuk, nem tűnik ki világosan, hogy minek a fedezésére szolgál ez a 25 milliárd forint, hogy vajon nem az történik-e – alapos gyanúnk lehet, hogy igen – a fennálló struktúrákat finanszírozzuk továbbra is, vagyis voltaképpen a jelenlegi áremelések és a jelenlegi költségvetési intézkedések nem különböznek mondjuk az egy évvel ezelőttiektől, a két évvel ezelőttiektől vagy az öt évvel ezelőttiektől.
Az sem világos – bár erre a pénzügyminiszter úr célzott maga is –, hogy miért éppen ezek a tételek kerültek be a javaslatba.
Azokat az indoklásokat, amelyeket a pénzügyminiszter úr elmondott, csak kisebb részben tudom elfogadni. Ha az egyes tételeket vizsgálom, akkor azt látom, hogy ezeknek a hatása, a hatásmechanizmusa mintha nem lenne végiggondolva, mintha ezekre a hatásokra való utalás hiányozna az előterjesztésből, és ezért nem győz meg például – vegyük a mezőgazdaság példáját – a hátrányos térségekben lévő szövetkezetek számára nyújtott támogatások megvonása.
Mi a célja tulajdonképpen a Kormánynak? Ha most nem külön a Kormány előterjesztésével vitatkozom, hanem belevonom a vitámba a Szabó Iván által mondottakat is, akkor az tűnik ki, hogy tulajdonképpen itt áldásos hatása lesz ennek a bizonyos támogatás-megvonásnak, hiszen azok a már elavult, nem jó, helytelen mezőgazdasági struktúrák, amelyek a továbbfejlődésnek az útjában állnak, egyebek között ennek a támogatásmegvonásnak a terhei alatt is fognak összeroppanni, és lesznek majd tovább alakíthatók.
Nem állíthatom, hogy én a mai magyar mezőgazdasági struktúrának lelkes híve volnék. Ennek a struktúrának számos problémáját látom, és igyekeztem ezekre a problémákra más helyeken rávilágítani. De az a helyzet, hogy én nem haragszom a mezőgazdasági szövetkezetekre, s főleg nem akarom mindenáron összeroppantani őket. Nem haragszom azokra az emberekre, akik ezt az összeroppanást meg fogják sínyleni.
Nagyon szépen kérem, mutassa meg nekem valaki, hol van ebben az intézkedéscsomagban megírva, hogy mi fog történni a struktúraváltás következtében munkanélkülivé vált mezőgazdasági foglalkoztatottakkal? (Taps bal oldalról.)
Az a helyzet ugyanis, hogy az agrárpolitikának a témája már nem tudom hányadszor jön elő itt a Parlamentben, a legnagyobb kuszaságot mégis ekörül érzem. Úgy érzem, hogy a mezőgazdasági szövetkezeteket összeroppantani, mielőtt a földkérdés rendezve volna, mielőtt rendezve volnának a hitelkérdések az újrainduláshoz, mielőtt rendezve volnának az értékesítési kérdések, s ennek egész intézményi háttere, vagy legalább látnánk, hogy mi lesz belőle, még mielőtt ezeket a terheket letennénk az asztalra, ráterheli a mezőgazdasági szövetkezetekre azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a mezőgazdaság ahelyett, hogy – mint ahogy gondolom, a kormány is tervezte – az iparban és másutt keletkező munkanélküliségnek a felszívója volna, maga is munkanélküliség-produkálóvá fog változni. Ez úgy gondolom, nincs végiggondolva ebben a csomagtervben.
Ugyanígy – mondjuk –, ha az igazgatási feladatok finanszírozásának csökkentésére gondolunk, látunk egy táblázatot, amelyikből meglepve tapasztaljuk, hogy a honvédelmi és a belügyi tárca ki van hagyva, az 5 százalékos csökkentés rájuk nem vonatkozik. Nem tudom, hogy miért nem vonatkozik rájuk.
Nem tudom, hogy – mondjuk – a külképviseletek költségein nem lehetne-e takarékoskodni, vagy általában egy nagyon generális, az intézményi szférában végrehajtandó takarékossági tervet miért nem lehet elkészíteni, s miért nem azzal lehet először kirukkolni, és automatikusan élvezni azokat a következményeit, amelyeknek csak egy része foglaltatik benne ebben a bizonyos tervezetben.
Ami a hevenyészettséget illeti, egy további példát szeretnék idézni, ez az állami vagyon utáni részesedés növelésére vonatkozik. Főleg ennek a tételnek az indoklására szeretnék kitérni. Felolvasom a 9. oldalon a 13-as pontot: "Az állam mint az állami vagyon tulajdonosa arra kényszerül, hogy a rá háruló feladatok teljesítésének biztosítása érdekében az állami tulajdon utáni osztalék mértékét hét százalékponttal emelje, 18 százalékról 25 százalékra, ami a bevételeket az év hátralévő részében 4 usque 6 milliárd forinttal növelné." Nem olvasom az itt következőt. Az indoklás: "A mérték emelését az is indokolja, hogy a várható állami részesedés összege jelentősen elmarad az 1989. évben tervezetthez képest, mivel az állami vagyon aránya az 1989. évi tényadatok alapján jelentős csökkenést mutat."
Az a kérdésem, hogyha felére fog zsugorodni az állami vagyon, akkor erre a felére fogjuk-e kivetni ugyanazt az osztaléktömeget, és hogyha a végén már csak egyetlen egy vállalat lesz, akkor ez az egyetlen egy vállalat fogja megfizetni az osztaléktömeget? Ez az indoklás tudniillik ebbe a logikába illeszkedik bele.
Mégis úgy gondolom, hogy ezek mellett az inkoherenciák mellett az egyik legsúlyosabb az, ami az intézkedéstervezetnek a családi költségvetésekre gyakorolt hatását illeti. Itt azt hallottuk, hogy a kormányzat elsősorban az élvezeti cikkeknek az áremelésére törekedett, és mellékesen emelte a benzinárakat, illetve egy régebbi háztartásienergia-áremelést valósított meg.
Úgy gondolom, hogy itt a benzinnel kapcsolatos érvelés nemigen állja meg a helyét. Szerintem a benzint – bár ez ilyen formában nem hangzott el – nem lehet élvezeti cikknek tekinteni, vagy nem lehet olyan cikknek tekinteni, amelynek a fogyasztását tetszés szerint vissza lehet szorítani, hiszen Magyarország közepesen vagy a közepesnél jobban fejlett ipari társadalom, amelyben az automobilizmus már a termelő szféra részévé vált, nemcsak a vállalati gépkocsik vagy az országúti szállítás, hanem a személyek mozgása tekintetében is. Ezt drasztikusan korlátozni azt jelenti, hogy a gazdasági szféra egész működését is meglehetős erősen korlátozzuk.
Ami a családi költségvetésekre gyakorolt hatás kompenzálását illeti, itt van a legnagyobb probléma. Úgy gondolom, képviselőtársaim erre majd részletesen kitérnek, úgyhogy én ennek csak azt a vonatkozását említem meg, hogy nem ugyanazok kapják a kompenzációt, mint akikre a terhek nehezednek, vagy nem minden esetben ugyanazok kapják a kompenzációt, mint akikre a terhek nehezednek, ezért az a veszély fenyegeti a magyar társadalmat, hogy menthetetlenül ketté fog szakadni: egy olyan csoportra, amely már nem tudja elviselni a terheket, és egy olyan csoportra, amely részint a kompenzációkból, részint egyéb jövedelemforrásokból pótolni tudja a kieső veszteségeket. Erre a kettészakadásra nagyon vigyáznunk kell, mert – nézetem szerint – ez az egyik legfontosabb olyan hatás, amelyet ki kell védenünk, és amelyet el kell hárítanunk. Ha a szabad demokraták nem fogadják el ezt a csomagtervet, annak ez az egyik fő oka.
Beszéltem ennek a csomagtervnek a belső inkoherenciájáról. Meg kell mondanom, hogy az inkoherencia nemcsak belül van meg, hanem kívül is, ami azt jelenti, hogy – nézetem szerint – nincs meg az az összefüggés a között a csomagterv és a Magyar Demokrata Fórum korábban publikált programpontjai között, mint amire a miniszter úr és Szabó Iván képviselőtársam célzott. Erről elég egyszerűen meggyőződhetünk, ha mindazt, amit eddig elmondott, összehasonlítjuk ezzel a száznapos csomagtervvel, amelyet a Magyar Demokrata Fórum a nemzeti megújhodás programjának a végéhez csatolt.
A b) pont "Inflációellenes és vállalkozásélénkítő program" címet visel Olvasom: "A kormány a hivatalba lépését követő időszak alapvető céljaként kezeli az infláció csökkentését." Nem kommentálom. Kihagyok néhány mondatot, és folytatom az olvasást. "Ebből kiindulva a kormány működésének első száz napjára olyan inflációellenes és vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amely koncentráltan megtámadja az infláció fő fészkeit, ugyancsak koncentráltan elősegíti nagyszámú új vállalkozás kialakulását. Ez a program egyben a szociális piacgazdaság kiépítésének első lépése is, mert a munkahelyet vesztő, de vállalkozó szellemű és alkalmazkodásra képes embert visszakapcsolja a gazdaság vérkeringésébe."
Még egyszer felhívom a figyelmet arra, hogy én nem hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem készíti ezeket a programokat. Nem hiszem, hogy nem dolgozik rajtuk. Csak éppen mintha a sorrendet roszszul választotta volna meg, mert először erről a bizonyos visszakapcsolásról kellett volna gondoskodni és csak azután azokról az intézkedésekről, amelyek munkanélküliséghez vezethetnek, mint ahogyan a föld kérdésében először a mezőgazdaságivállalkozás-élénkítés programját és eszközeit kellett volna kidolgozni és csak azután megroppantani a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket. (Taps.)
Olvasom tovább: "A kormány csődeljárásokat indít – már tudniillik a száznapos programban – az ellen a 30-40 vállalat ellen, amely tartósan veszteséges, piaci ellehetetlenülése miatt elhúzódó leépülésre van ítélve." Kihagyok egy részt. "3-as pont. A kormány vállalkozásélénkítő programot hirdet meg, amelyben koncentrálja a vállalkozás támogatására adott külföldi forrásokat és a rendelkezésre álló hazai pénzt." Nem tudjuk például, hogy abból a 25 milliárdból megy-e erre a vállalkozásélénkítésre valamennyi összeg.
Végezetül a pénzügyi egyensúly javítására tett javaslatnak egy utolsó mozzanatára szeretnék kitérni. A 11-es oldalon vagy a 10-es oldal után egy számozatlan oldalon egy országgyűlési határozattervezet olvasható. Ez az országgyűlési határozattervezet a következő mondattal kezdődik: "Az Országgyűlés elfogadja az 1990. évi állami költségvetés pozíciójának a javítására tett kormányjavaslatot, és egyetért azzal, hogy a következő intézkedéseket a kormány saját hatáskörében megtegye."
Nos. Nem értem egész pontosan, hogy miről van itt szó, de ha értem, akkor arról van szó, hogy a kormány, miközben az intézkedéseket, a tervezést – mondjuk így; a hatalmat – saját kezében tartja, a felelősséget meg kívánja osztani a Parlamenttel, és nemcsak a kormánykoalícióban részt vevő pártokkal, hanem voltaképpen a többségi szavazás révén az ellenzékben lévő pártokkal is. Ezt a felelősséget visszautasítjuk, ezért is nemmel fogunk szavazni. (Taps.)
