UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ)
UNGÁR KLÁRA (FIDESZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Tisztelt Elnök Úr! Meg szeretném köszönni Rabár Ferencnek az előterjesztését. Nagyon sok kérdésemre válaszolt anélkül igazából, hogy feltettem volna ezeket. Először is szeretném leszögezni, hogy a fiatal demokraták mindig is tisztában voltak azzal, hogy a gazdasági válságból való kilábalás elképzelhetetlen a lakosság széles rétegeit hátrányosan érintő súlyos megszorító intézkedések nélkül. Ezt a tudásunkat azonban más pártokkal ellentétben soha nem hallgattuk el senki előtt, se magunk előtt, se a szélesebb közvélemény előtt.
A szabad választások után megalakuló első legitim kormánynak soha vissza nem térő alkalma lett volna arra, hogy megszabadulva a múlt szellemétől és gyakorlatától, tiszta lappal és tiszta lelkiismerettel kezdjen a kormányzati munkához. A Kormányt alkotó koalíciós pártok ezzel szemben – egyébként érthető okokból – a kampány során elmulasztották annak lehetőségét, hogy a lakossággal súlyának megfelelően tudassák nemcsak a gazdasági bajok nagyságát, hanem a kivezető út gyötrelmeit is. (Zaj.) Sőt, a kormánykoalíció legnagyobb pártja még attól sem riadt vissza – bár akkor már pontosan tudta, hogy kormányzó párt lesz –, hogy az akkor hivatalban lévő Németh-kormánynak a most tárgyalthoz hasonló intézkedései ellen olyan tüntetést szervezzen, amelyet – elnézést kérek, Elnök Úr, nem mondhatom ki, ezt a szót, mert Ön tegnap kitiltotta a Házból – csak azzal a szóval lehetne minősíteni! (Derültség és taps. Közbekiáltás: Igaz vagy nem igaz?)
De nem kellene, ugye, a múltat feszegetnünk, a kampány elmúlt. Mégis azt kell mondanom, hogy az igazi hibát akkor követte el a Kormány, amikor hivatalba lépésekor elmulasztotta a maga teljességében feltárni a polgárokra váró megpróbáltatásokat. Már többen idézték a megújhodás nemzeti programjának irányelveit – én ezt most nem tenném –, de különösen adós maradt azzal, hogy nyíltan színt valljon, mely rétegek terhei fognak jelentősen emelkedni, melyek lesznek a legnagyobbak, és kiket fog kevésbé érinteni a válságkezelés és – kormánypárti szóhasználattal élve – a rendszerváltoztatás?
Ezt még az is tetézi, hogy az önkormányzati választásokra kacsintva – ahogy egyébként Szabó Iván is említette, hogy az ellenzék milyen kritikával fog élni – a Kormány az itt szükséges intézkedéseket elhalasztotta. Most pedig egy sebtiben összetákolt intézkedési csomagot terjesztett elénk, a Ház elé! Ennek részeként egyébként – ahogy Tellér úr említette – olyan intézkedéseket is elénk terjesztett, amelyek nem tartoznak a mi kompetenciánkba.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Miután a Kormány programját, pontosan annak irányelveit már ismerjük, és ennek beterjesztése óta véleményünk megváltoztatására nem láttunk okot – nem láttunk és nem látunk –, a legelső és legsúlyosabb kifogásunk a mostani előterjesztéssel szemben is az, hogy nem illeszkedik egy átfogó, világos kormányzati koncepcióba.
Rabár úr érezte ezt a kritikát, mondta is, sőt válaszolt is! Én hosszú ideig nem tudtam, hogy miért nincs a Kormánynak programja, most megtudtam. A sorrend az, hogy sürgős intézkedéseket hozunk, majd felmérjük a helyzetet, feltárjuk a problémákat és utána megírjuk a hároméves programot. De remélem, hogy 1991-ben valóban már a hároméves program megírásához hozzá fog kezdeni a Kormány.
A megkésettség és az időzavar miatti kapkodás jelei mutathatók ki egyébként ezen a beterjesztésen, a körülményeiben is.
Talán emlékeznek képviselőtársaim, hogy körülbelül két héttel ezelőtt a pénzügyminiszter úr határozottan cáfolta a most beterjesztett áremelés egy részét, vagy hogy Surján urat említsem, aki sajnos, most nincs köztünk, a népjóléti miniszter tíz nappal ezelőtt még nem tudott arra válaszolni, hogy milyen szociálpolitikai kompenzációt képzel el a Kormány. De még a sietség sem lehet mentség a beterjesztett szöveg ennyire alacsony színvonalára. (Derültség.) Tegnap Áder János azt mondta, hogy az önkormányzati törvény egy folytatásos képregényhez hasonlít, az első fejezetét megkapta, és izgatottan várja a további részeit. Én úgy gondolom, hogy mi egy héttel ezelőtt, aztán tegnap és ma egy újabb részben egy rejtvénysorozatot kaptunk.
Kifogásaink nagy része két konkrét csoportra osztható. Egyrészt az intézkedések átgondolatlanságára, másrészt a számítási segédanyagok teljes hiányára. Csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy a részletes számítási anyagok hiánya, illetve az, hogy tegnap és ma kaptuk meg azt a csomagot, ami valamilyen támpontot egyáltalában nyújthatna, az ellenzéktől a konstruktivitást, annak a lehetőségétől fosztotta meg az ellenzéket: igazából persze nem fosztotta meg, ahogy hallottuk az előbb Békesi urat, aki a papírok nélkül is emlékszik a számokra, de hogy az alternatív javaslatokkal állhassunk elő.
Nagyon nehéz más javaslatokat mondani, ha nem ismerjük a számokat. De ennek ellenére, Rabár úr: különböző fajta intézkedések vannak, mindennek van mellékhatása, van olyan, aminek csak mellékhatása van, és van olyan, ami egy, valóban az úgynevezett kivezető út felé mutat, hogy érdemes kisebb, vagy nagyobb mellékhatását megfontolni.
A beterjesztés-indoklásnál érthetetlen módon hiányzik a költségvetés többlethiányának részletezése. Pontos adatok megjelölése nélkül csak annyi olvasható ki, hogy a bevétel kisebb, a kiadás pedig nagyobb a reméltnél. Be kell vallanom, ennyit magunktól is tudtunk. De csak nem a vízumdíjakból fakadó bevételek csökkenése, vagy netán az előre teljesen betervezhetetlen családipótlék-emelés rengette meg alapjaiban a költségvetést? Ezeket olvashattuk indokként a beterjesztésben.
Az intézkedéscsomag deklarált célja, hogy olyan módon csökkentse a költségvetés hiányát, hogy az ne okozza a költségvetési intézmények ellehetetlenülését, és a lakosság alapvető fogyasztását csak minimális mértékben terhelje. Rabár úr is elmondta, és az előterjesztésben is benne van. Az első célról majd kicsit később mondanék valamit, bár Békesi úr hosszasan elemezte a költségvetési intézményekre történő hatását. Ez utóbbiról azt gondolom, hogy mennyire hat a lakosság fogyasztására, azt a kormánypártok pontosan meg fogják tudni választóiktól.
A kormányprogramban ígértekkel szemben – ahogy Tellér úr is említette – egy koncentrált támadást intézünk az infláció fő fészkei ellen: a tervezett lépések egy része az infláció ütemének növekedésével fenyeget. Az anyag szerzői nem ismerték föl, hogy a javasolt intézkedésekben kétféle bumeráng-effektus is érvényesül.
Az intézkedések egy része ugyanis közvetlenül inflációt okoz, és ezáltal növeli a költségvetés hiányát, míg a másik része az anyagban nem szereplő költségvetési kiadásokat okoz, és ezáltal gerjeszti az inflációt. Van azonban a beterjesztett programnak három olyan eleme, amelyek mindkét kedvezőtlen hatással járnak. Tehát először is inflációt okoznak, ezenkívül költségvetési kiadás-növekedést, és mindkettő a másikat is erősíti. Ez a három intézkedés a kedvezőtlen helyzetű nagyüzemek támogatásának csökkentése, a nagyfogyasztókra gyakorolt villamosenergia-áremelés hatása és az állami tulajdon után fizetendő osztalék emelése. Tehát ezek az elemek olyanok, amelyek egyszerre fejtenek ki két olyan rossz hatást, amik egyébként önmagukban is elegendőek lennének.
Úgy teszi mindezt az anyag, hogy nem tesz említést eközben az igazi problémákról. A veszteséges nagyüzemek fölszámolásáról, a csődeljárásokról, amelyek költségvetési kihatásai viszont mindenképp nagyon magasak lesznek. Érthető lenne, hogyha tartalékot akarna képezni a költségvetés ezeknek a problémáknak a megoldására, de semmilyen utalást se találunk az anyagban erre. Tellér úr is említette már azt, hogy a legszembetűnőbb az apparátusnak juttatott, vagyis nem juttatott, az apparátustól elvont pénzek összege. Csak azt szeretném mondani, hogy a Belügyminisztériumon és a Honvédelmi Minisztériumon kívül azt kérem a Kormánytól – Békesi úrral ellentétben –, hogy a Pénzügyminisztériumnál hagyjanak több pénzt, hátha akkor egy kicsit színvonalasabb anyagokat fogunk kapni. (Derültség.)
További durva szakmai hiba volna, de nem tudjuk ezt sem, hogy ez történt-e, vagy sem, hogyha a lakosságot közvetlenül érintő áremeléseknél az előterjesztés változatlan fogyasztással számolt volna. Változatlan fogyasztási szerkezettel. De sajnos, ezt se tudjuk, mert az rejtvény: van, aki nagyon jó rejtvényfejtő természetesen van, aki kicsit kevésbé, és annak le kellett volna írni: nem tudjuk, hogy milyen fogyasztási szerkezettel számolt az anyag. Reméljük, hogy nem változatlan szerkezettel.
Az anyagban leírt 1,7 százalékos árnövekedést a beterjesztők a bizottsági ülésen – Rabár úr – már évi 5 százalékra taksálták, úgy, hogy az intézkedések közvetlen hatásait próbálták csak fölmérni. Ahogy az anyagban olvashattuk, a közvetettek becslése igen nehéz feladat. De gondolom, azért a Kormány megpróbálta ezt. Örülnénk, ha valami adatot kapnánk a közvetett hatásokról és a közvetlen hatásokról együttesen. Vannak szakértők, akiknek a Pénzügyminisztériumon kívül vannak becslései. Egy százalékos árszintnövekedés 2,5 milliárdos plusz költségvetési kiadást von maga után, írja az egyik szakértő. Ez évi 5 százaléknál, vagy 10 százaléknál, évi öt plusz négy-öt százalékos növekedésnél a már bevallott 26-27 százalék mellett igen komoly, önmagában igen komoly költségvetésikiadás-növekedést okozhat.
Elvileg sem értünk egyet azzal, hogy a külföldi befektetőket nemigen csalogató korábbi gyakorlatnak megfelelően a Kormány év közben össze-vissza módosítgatja az adózási feltételeket. Ezért kifejezetten örültünk annak, hogy az utolsó pillanatban, körülbelül tegnap este 6 óra tájban a Kormány legalább a vegyes vállalatokat kivette a csomagból. A vegyes vállalati szabályozással nagyon sok probléma van. De együtt kell nézni, együtt kell tekinteni, a vagyes vállalat alapításához szükséges alaptőkéhez kell hozzányúlni, a koncepcióhoz kell hozzányúlni, és nem év közben kell azokat változtatni: ezért nagyon örülünk neki, hogy kivették a csomagból.
Ugyancsak elvi okokból ellenezzük a visszamenőleges hatályú rendelkezéseket. Ezért csak bízni tudunk abban, hogy az előterjesztésben szereplő július 1-jei határidő csupán egy gépelési hiba. Két helyen is olvashatjuk: a konvertibilis export-támogatás és a nyereségadó-kedvezmény csökkentésénél.
Összefoglalóan: az előttünk fekvő előterjesztésből megállapíthatjuk, hogy a Kormány intézkedéseiben a legkisebb ellenállás felé mozgott. Miközben érvelésében maximálisan igyekszik kihasználni, hogy az intézkedései az átkos múlt szomorú örökségéből kényszerűen következnek, addig megalapozza, hogy egy esetleges következő kormány az ő intézkedéseinek szomorú következményeire hivatkozhasson. Nem nyúl tudniillik a költségvetés legneuralgikusabb pontjaihoz. Békesi úr már felsorolta, hogy többek között a lakásfinanszírozás, a lakásprobléma az, amihez hozzá kellett volna nyúlni. Rabár úr szerint Magyarországon csak bérprobléma van, lakáskérdés nincs. Én azt gondolom, hogy Magyarországon nincs lakás, viszont a probléma van.
Mindezekből következően a FIDESZ parlamenti frakciója számára nem az a kérdés, hogy lesz-e még az idén újabb hasonló áremelésekkel tűzdelt csomagterv, hanem csupán az, hogy mikor lesz. A gazdasági és politikai változókat figyelembe véve úgy tűnik, hogy ez a helyhatósági választások második fordulója után, október közepe után, de még karácsonytól jó messze, hogy az ez évi költségvetésre legyen valami hatása, azt gondoljuk, november 1-jén fog bekövetkezni.
Addig is csak reménykedhetünk abban, hogy a következő költségvetésre vonatkozó módosító indítványa, beterjesztése a Kormánynak koncepciót is fog tartalmazni. (Taps a bal oldalról)
