CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF)
CSENGEY DÉNES (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném előrebocsátani, hogy a Magyar Demokrata Fórum, s magam is természetesen egyetértünk azzal, hogy a nemzeti médiáknak pártatlanul és objektív tájékoztatást szolgáltatva kell működniük. A felénk irányuló gyanúsítgatásokból azt kell gondolnom, hogy ez meglepetésként érhet sokakat, de ez így van ennek ellenére is. Kétségtelen, hogy a Magyar Demokrata Fórum olyan mértékben szemefénye a rádiónak, a televíziónak és a sajtónak, hogy részünkről aztán igazán nagy áldozat belenyugodni a pártatlan, objektív tájékoztatásba, de mindenkit megnyugtatok, képesek vagyunk ezt a nagy áldozatot hozni, és szükségesnek tartjuk azt, hogy más pártok is képesek legyenek meghozni.
Haraszti Miklós előterjesztése kapcsán a sajtóval kapcsolatos néhány nézet elhangzott, ezekre szeretnék reagálni. Bossányi Katalin volt az egyik, aki tulajdonképpen felelevenítvén a marxizmus tükrözéselméletét, azt igyekezett bebizonyítani, hogy amit a sajtóban látunk, az maga a valóság, azt kéretik tudomásul venni; ami csúnyának mutatkozik ott, az csúnya, és legjobb, ha elbujdosik. Valószínűleg Bossányi Katalin rendkívül meglepődött volna azon, ha mondjuk segítségül hívunk egy operatőrt itt a teremben dolgozók közül, és az ő segítségével megmutattuk volna neki, hogy amíg ott egy helyben áll és mozdulatlan testtartásban ugyanazt a beszédet mondja, hányféleképpen lehet őt megmutatni, hányféleképpen lehet őt okosnak mutatni és ennek az ellenkezőjének mutatni, milyen vágástechnikával lehet a beszédét hangsúlyozni, illetve kontrakarikírozni.
A marxista tükrözéselmélet óta már más felfogások is napvilágot láttak, pontosan tudjuk tehát hogy a kamera igen nagy részben az operatőrt mutatja, és itt az ábrázolat legalább annyira szól a szerzőről, mint arról, akit ábrázol, erről tehát nem érdemes különösebben vitatkozni.
A sajtó és a Magyar Demokrata Fórum kapcsolatát bizonyos sajtókörökben szeretik úgy előadni, mint Piroska és a farkas történetét, amelyben a sajtó volna a hamvas lány, Piroska, aki is a történet szerint elindul az erdőbe a jóságos Grósz nagymamához, hogy exkluzív interjút készítsen a kibontakozási programról. És eddig minden rendben menne, ám amikor a lakiteleki mező mellett megy el, akkor felbukkan az ordas farkas és azt mondja: Nézd csak Piroska, itt vannak a demokrácia virágai! Nem akarnál Grósz nagymamának szedegetni néhány szálat? (Derültség és taps a jobb oldalon.) Biztosan nagyon örülne neki !
És Piroska hajlik a szóra, a gonosz farkas szavára, elkezdi szedegetni a virágokat, közben szól tovább ez a Piroska-farkas mese, a gonosz farkas megnyeri a választásokat és befekszik a diktatúra melegágyába. S majd amikor megérkezik Piroska a kis erdei lakhoz, akkor döbbenten látja, hogy milyen gyönyörű volt a jóságos Grósz nagymama, mennyire liberális, mennyire szakmai volt akkor a sajtó, mennyire etikus volt akkor a sajtó, de lám, a nagymamai főkötő alatt ordas fogak vicsorognak, veszélyben a sajtószabadság, veszélyben a sajtóetika, veszélyben a szakma szuverenitása!
Jellemző módon Bereczky Gyula, a televízió jó emlékezetű elnöke volt az első, aki ezt a sokszor elismételt gondolatmenetet előadta: eddig - értsd a Kádár-korszakban - még csak lehetett becsületesen televíziózni, még volt önállósága a szakmának, volt tisztesség, demokrácia. De most…- és ezzel, Bereczky Gyula lemondott, menekülve egy jó emlékezetű, demokratikus korszak után a fenyegető sajtódiktatúra elől. (Taps jobbról.) Gondolom, a lemondásnak szólt a taps.
Csak annál különösebb, hogy Bereczky Gyula alkotta meg azt a tipikus gondolatmenetet, amelyikkel a magyar sajtó bizonyos körei a rendszerváltozást és az új kormánykoalíció működését kezdték kísérni - s én jónak találom, s elfelejteném már ezt a Piroska és farkas történetet -, s talán egy más hangon valami újat lehetne kezdeni.
Nagyon meglepett engem, hogy Beke Kata múlt heti felszólalása - amelyik a maga nemében páratlan hangütés volt ebben a házban: azon a hangon addig még nem szólalt meg senki, azon a higgadt, mértéktartó hangon, melyikről teljesen nyilvánvaló, hogy egyik árnyalatával sem akar vágni a terem egyik szegletében sem és az ország egyetlen szegletében sem senkinek, hanem töprengve megalkotja a gondolatát -, erre csak gyanúsítgatásokkal és ferdítésekkel tudott válaszolni a magyar sajtó, hogy, úgymond, a sajtónak ujjongania kellene, és ehelyett a sajtó bírál.
Beke Kata mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy a sajtó elmulasztotta megéljenezni -- nem a Demokrata Fórum győzelmét, idáig nem merészkedtünk vágyainkban - a szabad választások puszta tényét és azt, hogy a szabad választások eredményeként egy legitim Parlament és egy legitim Kormány jött létre. Ne felejtsük el, hogy ez a sajtó, amely néhányszor méltónak találta megéljenezni Kádárt, néhányszor méltónak tartotta megéljenezni Aczélt, néhányszor méltónak tartotta megköpdösni 56-ot és sorolhatnám a példákat.
Amikor Beke Kata azt említette, hogy nem hangzott el bocsánatkérés, nyilván nem arra gondolt: bocsánatot kellene kémi a Magyar Demokrata Fórumot bíráló cikkekért vagy bocsánatot kellene kérni az Antall-kormánytól a bíráló cikkekért, egészen másra gondolt. Bizonyára arra gondolt, valakinek legalább egy embernek a neves vezető sajtószemélyiségek közül - azt kellett volna mondani a rendszerváltozás pillanatában: "Tisztelt Magyar Nép! Hölgyeim és Uraim! Önöknek 30 éven keresztül töméntelen mennyiségű hazugságot igyekeztünk az agyukba pumpálni (taps) ; tudjuk, nem hitték el, higgyék el, hogy mi sem hittük; nem azért, mert rosszat akartunk, csak minket is legyőztek, letapostak. Most ahogy maguk felállnak, mi is szeretnénk feltápászkodni. Bocsánat az eddigi hazugságokért, próbáljunk már hozzákezdeni ezen a 93 000 négyzetkilométeren a munkához."
Ilyen gesztusok nem hangzottak el, ellenben az erkölcsi ítélőbíró talárját öltötték magukra olyan személyiségek, akikről csak azért nem meséljük el történeteiket, mert nem szeretnénk mi is húszfilléres alapon játszani az országalapítást, mint ahogy ők ebben a pillanatban így óhajtják.
Azt hiszem, hogy a sajtónak talán el kellene töprengenie azon, amit Beke Kata mondott, hogy bocsánatkérés nem hangzott el, de mi megbocsátottunk mert ezt a mondatot is mondta -, és talán holnaptól majd folytassuk ezt a viszonyt ezen a Beke Kata által javasolt hangon.
De itt a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága, Haraszti Miklós előterjesztése, amelyet ugye a Magyar Demokrata Fórum vitat. Fodor Tamás rá is mutatott, hogy azért vitatjuk, mert mi csak látszólag gondolunk sajtószabadságra és pártatlan tájékoztatásra, valójában azonban fondorlatos módon pártbefolyást és kormánybefolyást igyekszünk gyakorolni a nemzeti médiák fölött. Meg is mutatta azt a mondatot, amelyik a törvényjavaslat egyik passzusában Haraszti előterjesztésében tartalmazta azt, hogy az újságírói véleménynyilvánítás szabadságával is foglalkozzék a pártatlan tájékoztatás bizottsága. És lám, az ördögpata kibújt az angyalköpenyeg alól: mi ezt kihagytuk, s ezzel elárultuk minden titkos szándékunkat.
Miért tartottuk célszerűnek kihagyni? Azért, mert úgy gondoltuk, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága egy bizottság, nem pedig egy, bíróság, egy nem hivatalos bíróság, amelyikben a szakma képviselői majd szépen feljelentik egymást, s akkor a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága - beavatkozva a nemzeti médiák belső működésébe, belső ügyeibe, belső klikkharcaiba - ott majd igazságot osztogat. Úgy gondoltuk és úgy gondoljuk, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságát először is meg kell állítani az intézmények határainál, és biztosítani kell azt, hogy ne avatkozhassanak bele a belső működésbe.
Az újságírói véleménynyilvánítás szabadságának megsértését természetesen a bíróságok előtt majd számon lehet kérni, de az a bíróság ne a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága legyen!
Másodszor pedig biztosítani kell azt, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottsága csak utólag alkosson véleményt, és ne a rádióban, a televízióban dolgozó személyiségekről, műhelyekről, hanem a műsorokról, amelyek ott készülnek: azokat ítélje meg abból a szempontból, hogy megfelelnek-e a pártatlan, objektív tájékoztatás követelményeinek.
Azt sem tartottuk célszerűnek - erre az volt a vád, hogy súlytalanságra akarjuk kárhoztatni a bizottságot -, hogy napról napra állásfoglalásokkal, beidézésekkel, berendelésekkel, kihallgatásokkal éljen ez a bizottság, hiszen nyilvánvaló, hogy a pártatlanság olyan eszmény, amelynek egyetlen valóságos, konkrét esetben sem felel meg sem a Rádió, sem a Televízió, hanem csak nagyobb időtávlatban - egy hónap, két hónap, három hónap távlatában - felelhetne meg.
Ha ugyanis Haraszti Miklós azzal az igénnyel lép fel, hogy minden pillanatban, minden műsorban, minden megnyilvánulásban számonkérhető legyen a pártatlanság, akkor azzal olyant állít, ami nemcsak kizárja az újságírói véleménynyilvánítás szabadságát, hanem kötelezővé teszi minden médiadolgozó számára az ítélet nélküli, kommentár nélküli, meglátás nélküli fűrészpormunkát.
Mi másfajta pártatlanságot képzelünk el, mert tisztában vagyunk azzal, hogy csak így lehet egyszerre szabad az újságíró és összességében pártatlan mégis a média. A pártos megnyilvánulások ellensúlya lehet az a fajta pártatlanság, amely, ugyanakkor az újságírói szabadságot is biztosítani tudja.
Nyilvánvaló, hogy amelyik héten a Szabad Demokraták Szövetsége majd tart egy háromnapos kongresszust, és nagy horderejű, országos politikai kérdésekben állást foglal, azon a héten minden hírműsorban ez lesz a vezető hír, és minden vitaműsorban ok fognak szerepelni, őket kérik arra, hogy értelmezzék ezeket az állásfoglalásaikat, értelmezzék ezeket a döntéseiket, és ezen senki sem fog megsértődni, pedig a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának, ha Haraszti elképzelése szerint állna fel, már szirénáznia kellene ennek a hétnek a hétfőjén, hogy vigyázat, súlyos sérelem esett a pártatlanságon.
Ez a pártatlansági elképzelés azt követelné, hogy tüntessük el a politikai csomópontokat a magyar politikai életből, aprítsuk szecskává azt, ami a szerveződő politikai élet. Erre természetesen semmi szükség sincs. Talán Haraszti Miklós sem így gondolta. Éppen ezért nagy kár, hogy javaslata mégis ilyenféle működést előlegez.
Azt örömmel üdvözöljük, hogy Haraszti Miklós visszavonta azt a komolyan aligha vehető javaslatát, hogy a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságába megválasztott személyiségeket még a köztársasági elnök külön kinevezi. A választott testületek tagjait kinevezni már magában is eléggé eredeti ötlet volna. (Taps.) Ha ehhez még hozzávesszük egy ilyen kinevezés intézményrendszerét, akkor zárójelbe tennők azoknak a szakmai köröknek a választójogát, amelyek ezeket a személyiségeket delegálták. Ezzel éppen az ellenkező hatást értük volna el, mint amit Haraszti Miklós - elmondása szerint - óhajtott. Örülök, hogy ebben a tekintetben visszalépett: most már csak megerősítését kívánja. Innen már csak egy lépés az, hogy egy választott testület azzal, hogy megválasztották, létrejött, és nem szükséges tovább bárki erősítgetése vagy kinevezgetése.
A nagy kérdés természetesen az összeférhetetlenség. E körül zajlottak a legélesebb viták. A szabad demokraták azt mondják, hogy a Magyar Demokrata Fórum ki akarja zárni, ki akarja rekeszteni a szakmát, ezzel is bizonyítva újságíró-iszonyát, sajtószabadság-iszonyát és rigorózus konzervativizmusát.
Bizonyára nagyon érdekes volna, ha egy tornaverseny versenyzői azt mondanák, hogy ha nem lehetnek ők egyben a pontozóbírák is, akkor erről a versenyről ki van rekesztve a szakma. (Derültség, taps.) Az rendkívül sajátos dolog, hogy valaki saját működését akarja minősíteni, hogy az pártatlan és objektív, illetve nem pártatlan és nem objektív.
Szinte hallom Haraszti Miklós válaszát. Ez az összeférhetetlenség ki van küszöbölve, hiszen az illető személy nem vehet részt azokban. a szavazásokban, amikor az általa közvetlenül szerkesztett vagy befolyásolt műsorról lenne szó. Éppen elég, ha vetélytársának a minősítésében részt vehet. Visszatérve a tornász-világbajnokságra: csak lepontozza a többieket, és akkor saját pontozásában már nem kell részt vennie.
Félretéve a tréfát, ha valaki egyszerre lenne a Magyar Rádió vagy Televízió dolgozója és a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságának a tagja, ezzel olyan informális hatalomcentrumok alakulnának ki különböző személyek körül a nemzeti médiákban, ami a legkevésbé sem szolgálná a pártatlan tájékoztatást, és mellesleg zárójelbe tehetnék a köztársasági elnök által kinevezett rádióelnök vagy televízió-elnök hatalmát. Legnagyobb fájdalmunkra tehát erről az összeférhetetlenségről semmiképpen sem tudunk lemondani, hiszen minden ellenkező esetben csak egy antidemokratikus, a klikkek hatalmát erősítő, új klikkek hatalmát megalapozó vagy régi klikkek hatalmát fenntartó konstrukció jöhetne létre. Figyelemre méltó egyébként, hogy a sajtóból milyen sok a PTB-t ellenző hang jön. Ez újabban nyilván azzal magyarázható, hogy a sajtó titkos cinkosa a Magyar Demokrata Fórumnak most is, mint mindig.
Végezetül tehát megfontolásra ajánlanék egy javaslatot. Megismétlem: a pártatlan, objektív tájékoztatást szükségesnek tartjuk. A Pártatlan Tájékoztatási Bizottság felállítását is szükségesnek tartom a magam részéről. Meg vagyok győződve arról, hogy a Haraszti Miklós javasolta változat éppen a céljával ellentétes eredményeket érne el. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum módosításaival árnyalt és javított változat már magában a legjobb megoldás volna.
A vita elején töprengésre bocsátom azt a gondolatomat, hogy mi volna, ha ebben a kérdésben is egy hatpárti konzultációt kezdenénk. Még nem mondta a FIDESZ hogy mit gondol a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról. Még nem mondta az MSZP, hogy mit gondol, pedig az is érdekel bennünket. Képzeljék el! Még nem mondta el voltaképpen a KDNP és a Kisgazdapárt sem és elképzelhető, hogy egy hatpárti konzultáción olyan konstrukció jöhetne létre, amely a Magyar Demokrata Fórum módosításaival javított változatnál is jobb.
A kérdés fontossága akkora, hogy itt nem lehet garasoskodnunk a percekkel. Kérem, fontolják meg. Sokan gúnyosan jegyezték meg a sajtóban - de ez a gúnyolódás ezúttal talál, mert tökéletesen igaz, hogy itt, ebben a teremben mindenki a sajtószabadság híve, mindenki a pártatlan, objektív tájékoztatás híve; és a vita nyilvánvalóan azon fog folyni, hogy ezt hogyan lehet elérni. Ez így is van jól. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a jobboldalon.)
