ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF)
ZSIGMOND ATTILA (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A felületes olvasót - különösen az előterjesztő képviselő úr gondoskodó aggodalmát, a garantált sajtószabadságot ígérő, és csak így ígérő kiegészítését hallgatva, jóleső érzés töltheti el. Úgy érezheti, hogy végre törvény születik a sajtó érdekében. Azt gondolhatja, hogy a sajtó, a rádió, a televízió pártatlanságát, valójában szabadságát jeles bizottság szavatolja majd. A tisztelt ellenzék köréből többször hallható volt az elmúlt időszakban a biztosíték, a garancia igénye más törvényjavaslatok tárgyalásakor is.
Tehát a más típusú gyanakvás és bizalmatlanság mögött a sajtó művelői és vezető tisztségviselői iránti bizalom is kevés, pártos magatartásuk veszélyét csak bizottsági garancia képes elhárítani. De valójában garancia-e, és ha igen, kinek?
Miközben erre a kérdésre nem válaszolok, kérem, gondolkodjanak el azon, pártatlan-e a mai sajtó, és ha pártatlan, akkor ezt a speciális pártatlanságot kívánjuk-e új kuratóriummal védelmezni.
Úgy gondolom, hogy pártatlansági garancia csak addig létezik, amíg a médiákban kialakuló és működő legális vagy illegális, direkt vagy szimpatizáns pártosság arányosságot mutat, egyetlen párt sem kerülhet nemkívánatos túlsúlyba. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt már jól ismerjük. Ezért is az önálló, felelős alkotói műhelyek vezetői és munkatársai felelősek.
Ha az a többségi álláspont alakul ki, hogy a természetes felelősséget kétségbe vonva, annak jelentőségét csökkentve, a bizalmat kapott vezetők önállóságát, mozgásterét csökkentve mégis kell pártatansági bizottság, gondoljunk meg egy-két dolgot. Először azt, hogy mi a különbség a kuratórium és a PTB között. Nyilvánvaló, hogy az összetétel. Ez a tét. A vita e körül zajlik.
A vita első szakaszában Fodor Tamás képviselő úr kételyeket akart ébreszteni; e szándék vezet engem is, csak az ellenkező oldalról. Az összetétel sok problémájából csak egyet emelek ki. Haraszti Miklós képviselő úr egyfolytában a szak mai részvételt hangsúlyozta. Áhított, jól hangzó érv, de helytálló-e? Az eredeti szövegben a vonatkozó paragrafus úgy szól, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, a Magyar Távirati Iroda először három-három-három, majd két-két-két tagot delegál, és az intézményekben működő szakmai és érdekvédelmi szervezetek jelölhetnek.
Kik jelölhetnek tehát? Talán a már egyébként is tagsággal rendelkező Magyar Újságírók Szövetsége jelöli újabb tagját, felborítva a tervezett szigorú arányossági törekvéseit? Vagy a még viszonylag kis létszámú kamarák, vagy a szétzilálódott szakszervezetek? És melyik szakszervezetek, és hány szakszervezet jelöl majd? Kik jelölnek tehát? Nyilván saját tagjaikat. Értelmetlen lenne, ha nem ezt tennék. Vagyis csak és kizárólag a szakmai szervezetek, illetve a szakszervezetek jelölhetnek, ami durva kizárásos módszer, demokratikusnak pedig aligha nevezhető. Vagyis mindazok, akik nem tagjai még vagy már szakmai szervezeteknek, illetve szakszervezeteknek, ki vannak zárva a jelölésből. Ez számomra teljesen elfogadhatatlan.
Nem hasonlítgatom a módszert más, már szenvedett módszerekhez, csak Orwell jut eszembe. Ugyanis ha elfogadnánk az előterjesztés jelölési metódusát, elmondhatnánk, hogy a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban és a Magyar Távirati Irodában mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek, illetve jelölhetőbbek.
Másodszor arról gondolkodjunk, hogy mit vizsgál ez a bizottság. A 3. § szerint csak elkészült műsorokat vizsgál. Márpedig ez hiba, és nem pártatlanság. Mert a pártatlanság csak akkor vizsgálható, ha az elhangzott és el nem hangzott műsorok arányát együttesen elemzik. A szerkesztés pártossága alighanem azon is lemérhető, hogy milyen műsorok, kiről, miről szóló műsorok vagy kinek a műsorai maradnak ki az adásból. Egy műsorból legfeljebb durva direkt hibákat lehet megállapítani, és alkalmasint kell megállapítani. Az abszolút laboratóriumi pártatlanság naiv álom, sőt természetesnek tekinthetjük azt, hogy egyes műsorok; szimpátiát fejezhetnek ki valamelyik politikai irányzat mellett vagy antipátiát valamelyik politikai irányzat ellen. A pártatlanság tehát csak az időegység alatt sugárzott műsorok tisztességes politikai arányossága alapján vizsgálható.
Kérem, gondolják meg, hogyan gondolják ezek a szándékok a sajtószabadságot és a pártatlanságot! Köszönöm. (Taps.)
