DEBRECZENI JÓZSEF, DR. (MDF)
DEBRECZENI JÓZSEF, DR. (MDF)
DEBRECZENI JÓZSEF, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten a keddi ülésnapon Molnár Péter képviselőtársam kért ugyancsak napirend előtt szót az elektronikus és nyomtatott sajtó privatizációs ügyeit vizsgáló parlamenti bizottság ügyrendjével kapcsolatban. Azt indítványozta, hogy az ügyrend egy vitatott pontja kérdésében foglaljon állást az ügyrendi bizottság, illetve a házbizottság. Ezen az ülésen én nem voltam jelen, így nem állt módomban - mint a bizottság elnökének - reagálni erre az indítványra, ezért most vagyok kénytelen ezt megtenni, részben azért, mert a Molnár Péter által előadottak bizonyos értelemben egyoldalúak voltak, illetve más szempontból is problematikusak.
Semmiképpen nem akarom a tisztelt Ház elé hozni ezt a kérdést, azt a vitát, amely a bizottságban lezajlott az ülések nyitottságával kapcsolatban. Egyetlen pontra kívánok azonban utalni, arra, hogy a házszabályra vonatkozó hivatkozás, amelyet Molnár Péter tett, nem állja meg a helyét. Tudniillik a Parlament házszabálya - éppen azért, mivel a vizsgálóbizottság mint gyakorlat nem volt jelen a magyar parlamentben korábban; mindössze két vizsgálóbizottság működött összesen a mi bizottságunk előtt - nem tartalmaz erre vonatkozó szabályozást. A megnevezett pont általában az állandó bizottságokra vonatkozik.
Éppen ezért volt szíves a Parlament főtitkára a bizottság rendelkezésére bocsátani egy tanulmányt, amely a nyugat-európai parlamentek vizsgálóbizottságainak gyakorlatát tanulmányozta, illetve az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat tárta a bizottság elé. Ebből egyetlen rövid passzust szeretnék felolvasni: "A parlamenti ellenőrzés demokratikus volta szempontjából nem közömbös kérdés a vizsgálóbizottságok ülésének nyilvánossága. A parlamenti vizsgálatok hatékonysága és hatása is jelentősen összefügg azzal, hogy a nyilvánosság milyen mértékben értesül róla." A bizottsági ülésekre - kőztük a vizsgálóbizottságokéra is - általános szabály, hogy nem nyilvánosak. Ausztriában a bizottságnak módjában áll dönteni a nyilvánosság megengedéséről.
A mi bizottságunk is eszerint határozott és emiatt vált fő szabállyá, hogy az ülések általában zártak, de bármely tag kérésére nyílt ülést rendelhetünk el. Szeretném közölni azt a tényt a tisztelt Házzal, hogy eddig négy ülésünk közül három nyilvános volt; végeredményben az a rövid megbeszélés is nyilvános volt, amit egy szünetben tartottunk annak idején.
Csakugyan 5:5-ös szavazati arány alakult ki ebben a kérdésben, ahogy Molnár Péter képviselőtársam előadta, egy patthelyzet alakult ki tehát. Különféle megoldási kísérletek jöhettek szóba, hogy föloldjuk ezt a patthelyzetet. Elképzelhető volt, hogy valaki olyan indítványt tud tenni, egy olyan újfajta szövegjavaslatot, ami alapján remélhető, hogy az 5:5-ös arány föloldódik. Ilyen nem történt, egyeden bizottsági tag sem tudott ilyen szövegváltozattal előállni.
Fölvetődött Molnár Péter javaslataként, hogy forduljunk az ügyrendi, illetve a házbizottsághoz. Erről szavazott a bizottság: ketten támogatták az indítványt, heten szavaztak ellene és egy bizottsági tag tartózkodott.
A következő megoldási lehetőség volt, hogy ebben a vitás kérdésben - ahogyan ez általában szokás - döntsön-e az elnök szavazata. Ebben a kérdésben is külön szavazás történt: hat tag támogatta, hogy az elnök szavazata döntsön, egy szavazott ellene és ketten tartózkodtak.
Végül még egy nagyon fontos szavazási eredményt szeretnék ismertetni: miután az ügyrend minden pontján a bizottság végigment és megtárgyalta, az egész ügyrendet hét "igen" szavazattal egy ellenében, tartózkodás nélkül fogadta el.
Mindezek alapján ki kell jelentenem, hogy Molnár Péter indítványa egy bizottsági határozattal ellentétes indítvány volt, egy szavazás eredményét figyelembe nem vevő indítvány volt, és úgy gondolom, bizonyos értelemben a parlamentarizmus szellemével is ellentétben áll, hiszen ha érvényes döntések után valaki alulmarad egy szavazásban, újra és újra fölveti azt a kérdést, akkor ez beláthatatlan következményekkel járhat.
Másodszor azt is mint a bizottság elnöke meg kell állapítsam, hogy Molnár Péter indítványa hátráltatta a bizottság munkáját. Tudniillik a bizottság működésének előfeltétele, hogy legyen egy elfogadott és érvényes ügyrendje, hiszen ha ez nincs, akkor állandó viták merülhetnek fel a működés kapcsán. Az elfogadott ügyrend így most kérdésessé vált a házbizottsághoz, illetve az ügyrendi bizottsághoz való utalással.
Mint a bizottság elnöke tehát az ismertetett szavazási eredmények fényében azt is mondhatom, hogy a bizottság nevében tiltakozom Molnár Péter indítványa ellen, és mint a bizottság elnöke arra kérem a házbizottságot, illetve az ügyrendi bizottságot, hogy az elmondottak figyelembevételével foglaljon állást, illetve ne foglaljon állást az ügyben. Úgy vélem, maga a bizottság, amely ezt a vizsgálatot lefolytatja, a kompetens, hogy meghatározza, hogy az üléseit nyíltan vagy zártan kívánja-e tartani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
