RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
RAJKAI ZSOLT közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár: Tiszelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Dr. Szabó Lajos képviselőtársam által fölvetett problémák széles körben ismertek – így a közlekedési tárcán belül is vizsgáljuk, és terveket, új koncepciót dolgozunk ki a közlekedés energiafelhasználása, a közlekedés környezetszennyezése és az országot, az ország gazdaságát is érintő üzemeltetési gondok, gazdasági problémák felszámolása érdekében.
El kell azonban mondanom, hogy a közlekedési tárca, a közlekedés az elmúlt rendszertől egy maradványelvek alapján fenntartott, teljesen lerobbant, leromlott állapotú járműparkot, ehhez csatlakozóan a vasúti pályák és közutak leromlott állapotát, rossz koncepciót örökölt. Súlyosbítva ezt a gondot még azzal a körülménnyel is, hogy a helytelen közlekedési koncepció, amely szerint a közútra kell terelni a vasúti forgalom jelentős részét, tovább rontotta a helyzetet, a vasút gazdaságos üzemeltetését hátrányosan befolyásolta, az utak állapotát jelentősen rontotta, az üzemanyag-pazarló járműállomány – amely kelet-európai beszerzésű lévén, nem volt energiatakarékos – tovább rontotta az ország közlekedési, gazdasági helyzetét.
A képviselő úr részletes összehasonlítást végzett a Hódmezővásárhely és a Szeged közötti közlekedés megoldására. A számok valódiságához nem fér kétség, viszont a személyközlekedés esetében nem vehető figyelembe. A negyvenöt autóbuszpár, amely biztosítja Hódmezővásárhely és közvetlen környezetének, valamint a Szegedig terjedő útszakasz tanyavilágának városi összeköttetését, szükséges. Ez az autóbusz-állomány lerobbant állapotban van, nem energiatakarékos, és ezen kívül általában zsúfolt is a járműpark. A vasúti közlekedésre való átterelése ennek a forgalomnak nem oldható meg. Tíz évvel ezelőtt történt kísérlet arra, hogy a személyközlekedést áttereljük vasúti közlekedésre, a járműállomány csökkentésével és különböző szigorító rendelkezéssel – de ez nem vált be.
Ezt a kérdést, úgy hiszem, az utazóközönség döntötte el, vállalva inkább a zsúfoltságot, a rövidebb menetidő és a megközelítési kényelem, tehát az autóbuszpark kényszerű fenntartása mellett döntött.
Ezen kívül figyelembe kell venni azt is, hogy a vasúti közlekedésben nem oldható meg a néhány kilométeren belüli többszöri megállás – még dízelmozdony esetében sem –, a vasút menetrendjébe ez nem illeszthető be, bár meg lehetne oldani, de ez hátrányosan befolyásolná a vasút egyéb tevékenységét. Ugyanakkor az autóbusz sűrű megállóhelyeivel felszedi a környező települések, a kiterjedt tanyavilág lakosságát, és a városközpontba szállítja őket. A lakosság nem száll autóbuszra csak azért, hogy vonatra szálljon, azután ismét autóbuszra, hogy megint eljusson a munkahelyére vagy az utazási céljára.
A kérdése arra irányult, van-e koncepciója a Minisztériumnak ezen anomália felszámolására. El kell, hogy mondjam, az új közlekedési irányelvek – szándékosan nem koncepciót említek itt – első lépéseként azt határozta el a tárca, ami az Ön javaslatában is szerepelt, hogy a lerobbant autóbusz-állományt fokozatosan egy korszerűbb és lényegesen jobb minőségű, energiatakarékos és környezetvédelmi szempontból is megfelelő állományra cseréli ki.
Ugyanakkor a vasúti közlekedési koncepció pedig arra irányul, hogy a személyi közlekedésben fejleszteni kell az elővárosi forgalom lehetőségeit, hiszen a nagy világvárosokban a közvetlen gyorsvasutak rendkívül nagy jelentőséggel bírnak.
Ily módon részint a korszerű állomány behozatalával, részint a vasútra történő áthelyezésével megoldjuk a környezetvédelmi problémákat, s ugyanakkor a gazdaságosabb, kevesebb költséget igénylő vasúti szállítás kerül előtérbe. Kérem a képviselő urat és a tisztelt Házat válaszom elfogadására. (Szórványos taps.)
