G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két halaszthatatlan ügyben kértem szót, és ígérem, rövid leszek. Az egyik: a tegnapi sajtóban a román miniszterelnök, Petre Roman nyilatkozata jelent meg, amelyet egy argentin lapnak adott. Ebben a nyilatkozatában azt mondja, hogy Magyarország a magyar kisebbségeknek különleges jogokat követel, és ami nagyon fontos, kihangsúlyozza, hogy mindez ellentétes az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányában rögzített nemzetközi jogi elvekkel. Hangsúlyozza továbbá, hogy Magyarország tevékenységével igen erős feszültségeket kelt. Elolvasva ezt a nyilatkozatot, elgondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy kérem a Parlament külügyi bizottságát, vegye fontolóra még a mai nap folyamán, hogy nem lenne-e fontos egy nyilatkozatot, egy parlamenti állásfoglalást a sajtóban közzétenni – a magyar és a nemzetközi sajtóban –, amely a magyar Parlament véleményét tükrözi. Teszem ezt azért is, mert a nyilatkozatban arra is kitér a román miniszterelnök, hogy a magyar kisebbségeknek joguk van a teljes szabadsághoz és ez – hangsúlyozza – messze fölötte áll azoknak a jogoknak, amelyeket Magyarországon mi, a magyar hatalmi szervek biztosítunk a románoknak. Azt gondolom, hogy amennyiben nem foglalunk állást, nem tesszük szóvá a nyilatkozattal kapcsolatos véleményünket, úgy egyetértésünknek adunk hangot.
Nem akarom magyarázni, egyetlen mondatot szeretnék még hozzáfűzni, gondoljanak arra, valójában van-e Európában még egy olyan kisebbség, akit azért, mert valamely kisebbséghez tartozik egy országon belül – jelen esetben a magyarsághoz, ezért a tényért bántalmaznak. Ne felejtsük el az élő magyar lelkiismeretet, Sütő András személyét, akinek azért a tényért, mert magyarnak született, a szemével kellett fizetnie.
Felkérném tehát a külügyi bizottságot, hogy ha lehet, még a mai nap folyamán tárgyalja meg, és tájékoztasson bennünket arról, mi a véleménye ebben az ügyben.
A másik kérdést, amiért szót kértem, szintén halaszthatatlannak tartom, és ez az egész Parlamentet érinti – ezért szerettem volna plenáris ülésen elmondani.
Egyre több helyen tapasztalom, hogy a törvényhozó és végrehajtói hatalom nemcsak hogy nem kerül elválasztásra a politikusaink nyilatkozataiban, hanem gyakran élesen és határozottan azt vélem felfedezni, hogy össze akarják mosni a kettőt. Miről van szó? Egy konkrét példát mondanék.
A hét végén jelent meg a magyar sajtóban miniszterelnökünknek egy Németországban tett nyilatkozata, amelyben – és ezt hangsúlyoznám – a kormányválság és a kormányátalakítás kapcsán a Parlamentről úgy nyilatkozott, hogy eddig nem munkahelynek számított, nem munka-terepként fogta föl magát, hanem színielőadások helyszíneként. Hangsúlyoznám, hogy a kormányválsághoz a Parlamentnek semmi köze nincs. (Taps a bal oldalon és középen.) Én a Parlament eddigi törvényalkotó munkáját egyáltalán nem nevezném színielőadásnak – ezzel szemben az a jelenés, amit a Kormány néhány tagja ország-világ előtt a Parlament ablakában bemutatott… (derültség a bal oldalon) …, teljes mértékben kimeríti a színielőadás fogalmát. (Nagy taps a bal oldalon és középen.)
Nem lehet összekeverni a dolgokat! Ezt csak azért mondom, mert igen sértőnek tartom – nemcsak mint MDF-es. Az egész Parlamentre sértőnek tartom azt, hogy minket színielőadás helyszíneként kezelnek.
A színielőadásról még csak annyit: Kormányunk nem terjesztette a Parlament elé a jövő évi költségvetést. Talán csak nem egy színielőadás keretében akarják elfogadtatni velünk az alatt a rövid három vagy négy hét alatt, ami még hátravan? (Taps a bal oldalon és középen.)
A továbbiakban a miniszterelnök úr arról is nyilatkozik, hogy szorosabbra kell fűzni – és, kérem, erre nagyon figyeljenek! – a Parlament, a Kormány és a pártok munkáját. Én pontosan az ellenkezőjét javasolnám. Történetesen – gondolkodjanak ezen – még kontúrosabban el kellene választani a Parlament, a Kormány és a pártok munkáját. Szem előtt tartva az előbb említett példát – hozzátéve, hogy miniszterelnökünk jószándékát feltételezem, nem azért mondtam el –, nehogy a dolgok összemosása, összemontírozása, s a régi időkből ismert dolog, a felelősség kideríthetetlensége következzen be. Éppen ezért megfontolásra ajánlom, hogy a képviselők a "fehér házból" – ne most, hanem gondolkodjunk el rajta – az elkövetkező időben költözzenek vissza otthonukba, a Parlamentbe. (Taps a bal oldalon.) A Kormány pedig költözzön el a Parlamentből – nem azonnal, hanem folyamatosan. Mindezzel demokráciánkat szélesítenénk ki, és még nyomatékosabbá tennénk a törvényhozói és a végrehajtói hatalom elválasztását. Nem akarok nemzetközi, európai vagy más példákra hivatkozni, hogyan zajlik – ezt ismerik Önök is.
Mindez azért is jó lenne, mert ha a lakosság egyes csoportjai vagy netán egy törpe minoritás elégedetlenkedni akar, akkor tudják, hogy hová kell menniük. Ha a Parlamenttel elégedetlenkednek, akkor ide jönnek – ha esetleg a Kormánnyal elégedetlenek, akkor oda mennek. (Taps a bal oldalon.)
Végezetül egy mondattal zárnám: mivel nálunk a Parlament a demokrácia legfőbb hatalmi szerve, az ország stabilitása érdekében, minden összemosási kísérlettel szemben, nekünk, mindannyiunknak, pártállásra való tekintet nélkül, mint képviselőknek, szólnunk kell.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a bal oldalon és középen, szórványos taps jobbról.)
