JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter:
JESZENSZKY GÉZA, DR. külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretném a "történelmi" szót túl sokat használni. A fogalmak sokszor devalválódnak, de én azt hiszem, hogy olyan folyamatnak vagyunk a részesei – és ennek a folyamatnak fontos eleme a mai ülés –, amelyet nyugodtan, méltán nevezhetünk történelminek.
E folyamat közvetlen előzményei éppen ennek az új Országgyűlésnek falai között, éppen a megalakulás után indultak meg – majd részletezendő előzmények után –, amikor az Európa Tanács közgyűlésének küldöttsége itt látogatást tett, és ezt követően pedig az Országgyűlés egyhangú határozatban foglalt állást felvételi kérelmünk mellett. Ez a lépés teljes összhangban áll nemzetünk tradícióival, azzal az úttal, amire az államalapítással, a kereszténység felvételével léptünk, azzal, amivel csatlakoztunk egy olyan kultúrkörhöz, amelyet európainak szoktunk nevezni vagy más szóval nyugatinak, illetve egy vallási-kulturális meghatározottságban a judeokeresztény civilizációnak.
A második világháború után Európában, Európa nyugati felében egy olyan folyamat indult meg, amely egy ősrégi álom megvalósulását jelentette: Európa egyesülését, egységesülését.
Akkor Magyarország önhibáján kívül kirekedt ebből a folyamatból, nem tudott csatlakozni azokhoz az országokhoz, amelyek létrehozták az Európa Tanácsot, amelyek gazdasági alapon társultak egymással, s amely mozgalomnak, folyamatnak egyik nagyon fontos ága az európai közösség létrehozásához, a Római Szerződéshez vezetett. Az értékeken, eszméken alapuló politikai közösség azonban továbbra is egy szélesebb, katonai rendszerekhez nem kapcsolódó, gazdaságpolitikai együttműködéshez sem kapcsolódó intézményhez, az Európa Tanácshoz kötődik.
Az elmúlt két év magyarországi eseményei, de kiváltképpen a tavaly nyáron és őszön lefolyt mozgalmak, a kerekasztal-tárgyalások, az az egyetértés, amely ezek során kialakult, vezetett oda, hogy a magyar Alkotmány lényegében véve átalakult, megújult, kicserélődött. Ennek nyomán szabad választások voltak, és kialakult, működőképesnek bizonyult a plurális, parlamentáris demokrácia.
Nem az én feladatom, hogy most ezt a folyamatot részletesen ismertessem. A folyamatnak viszont következménye volt az, hogy az Európa Tanács – éppen a mi kérésünknek is eleget téve – egy korábbi, még a megelőző Kormány által megindított formális folyamatot betetőzve megvizsgálta Magyarország felvételi kérelmét.
E Házban és e Házon kívül is sokan vannak, akik személyesen is tapasztalták, hogy az Európa Tanács által kiküldött szakértők milyen alapos munkát végeztek, milyen gondosan tanulmányozták az új Magyarország intézményrendszerét, működését, és gondolom, hogy sokszor azok a beszélgetések, amelyeket folytattak politikai vezetőkkel, ugyancsak fontosak voltak. Ennek eredménye volt végül is az az egyhangú határozat, amelyet ez a kiküldött bizottság terjesztett be. Megjegyzem, ennek a bizottságnak sok országból voltak tagjai, a legkülönfélébb európai pártirányzatokat képviselték, ezért még nagyobb jelentőségű az, hogy ez a bizottság, ez a szakértői testület egyhangúlag javasolta Magyarország felvételét.
Ennek következménye volt, hogy az Európa Tanács konzultatív közgyűlése október 2-án, Antall József miniszterelnök felszólalását követően támogatólag javasolta Magyarország felvételét, pontosabban javasolta Magyarország azonnali meghívását az Európa Tanácsba. Ezt pedig október 17-én az Európa Tanács miniszteri bizottsága jóváhagyta, és meghívta Magyarországot az azonnali csatlakozásra.
Ezzel egy korábban már kialakult menetrend felgyorsult, és ez tette szükségessé azt, hogy itt az Országgyűlés elé soron kívüli sürgősséggel terjeszszük be az Önök előtt levő határozati javaslatot. Ennek az elfogadása előfeltétele annak, hogy Magyarország november 6-án aláírva és letétbe helyezve a csatlakozási okiratot az Európa Tanács teljes jogú tagjává váljék.
Az Önök előtt szereplő javaslat és annak részletes indokolása szükségtelenné teszi azt, hogy én részletezzem az érveket mind amellett, ami e lépést indokolja. Annyit szeretnék csak mindehhez hozzátenni, hogy mindnyájunk elött, s nem e Ház előtt, hanem az egész ország, az egész nemzet előtt nyilvánvaló, hogy a tagság óriási erkölcsi elismerése mindannak, ami Magyarországon a közelmúltban végbement. De ez a politikai elismerésen túlmenően kézzelfogható előnyöket is kínál, ugyanakkor nagyon fontos kötelességekkel is jár. Ezeknek a jogi vonatkozásairól még módja lesz az Országgyűlésnek a későbbiek során dönteni, most a felhatalmazást kell megadni ahhoz, hogy a belépés ténnyé váljék.
Szeretném még mindehhez hozzátenni azt, hogy kétségtelenül számunkra rendkívül megtisztelő az, hogy a volt kommunista országok közül elsőként kerülhetünk be az Európa Tanácsba. Ugyanakkor én úgy tekintem, hogy ez a megtiszteltetés nem csupán elismerés, nem egyfajta privilégium, hanem egy olyan kötelezettséggel is jár, hogy képviseljük előőrsként és szólóként is azokat az országokat, azokat a sorstársainkat, akik körülvesznek bennünket, közvetlen szomszédainkat és a távolabbi, csak történelmileg és sorsban szomszédnak tekinthető országokat.
Mi – s azt hiszem, az ország nevében is fejezem ezt a meggyőződésemet ki – ezzel a tagsággal egyúttal támogatni kívánjuk ezeket az országokat is, segíteni akarunk, hogy ők is mielőbb kövessék utunkat, mielőbb csatlakozhassanak, mégpedig nem csupán az intézményhez magához, hanem ahhoz a szellemiséghez, ahhoz az eszmei tartalomhoz, amelyet az Európa Tanács tagsága jelent.
Természetesen mindez elsősorban most ránk vonatkozik, ránk ró feladatot, ránk ró kötelességeket, kötelezettségeket, s ezért mindezt mérlegelve, kérem a tisztelt Házat, hogy az indítványt, a javaslatot fogadja el. (Taps jobbról.)
