KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP)
KARCSAY SÁNDOR, DR. (KDNP) Elnézést kérek, most határoztam el, hogy hozzászólok a témához, és szeretném, ha ugyanúgy, ahogy azt annak idején Strassbourgban tettük, most is emelkedjünk túl a különböző pártmeggyőződéseken: itt nem meggyőződéseken, hanem pártirányzatokon.
1990. október 2-a, amikor megadatott a sorstól, megadta a sors számomra is, hogy részt vegyek Magyarországnak ezen a nagy napján, azon a napon, amikor az Európa Tanács tanácskozó közgyűlése, amelyet idegen nyelveken általában parlamenti közgyűlésnek neveznek – dehát a magyar hivatalos fordítás ezt a másik szót használta – egyhangú szavazattal hazánkat felvette az Európa Tanács közösségébe huszonnegyedik tagnak. Ez emlékezetes nap volt, az egyhangúság, mert voltak bizonyos áramlatok, amire már hallottunk ma jelzést Katona képviselőtársamtól is. Voltak olyan törekvések, hogy más kelet-európai országokat, amelyek nálunk később jelentkeztek, később terjesztették elő kérelmüket, velünk együtt egy későbbi időpontban vegyenek fel.
Ezek a törekvések elhangzottak a különböző – részben pártcsoportokban, részben pedig az egyes bizottságokban történt – megbeszélések során is. Erre való tekintettel az egyhangúságot igen nagy eredménynek és nagy örömnek kellett tekinteni.
Annak az emelkedettségét csak fokozta, hogy Antall József miniszterelnök úr ezen a napon beszélt és válaszolt kérdésekre az Európa Tanács plénuma előtt.
A munka kezdeteiről és a felvétel létrejöttéről hallottunk. Meg kell mondanom, igen nagy elismerés illeti azokat – részben köztünk ülő képviselőtársaimat –, akik ezt az eredményt az előző években – részben mint a kormányzat tagjai, részben pedig mint az első speciális meghívottak első csoportja – előkészítették.
Az Európa Tanács eredetileg 15 tagból alakult 1949-ben. Miután szeretném, hogy a televíziót meg a rádiót hallgató ország népe kicsit egyszerűbb vonatkozásban is halljon erről, megemlíteném az Európa Tanács fő célkitűzését: az igazságosságon és nemzetközi együttműködésen alapuló béke megerősítése, és ragaszkodás azokhoz a szellemi és erkölcsi értékekhez, amelyek népeik közös nemzeti örökségét alkotják, és amelyek az egyéni és politikai szabadság, a jogrend elveinek eredetét képezik, és minden valós demokrácia alapjául szolgálnak. Nagy elismerés volt hazánk munkájának és mind a kerekasztal munkájának, mind pedig a Parlament eddigi munkájának az ide vonatkozó határozati javaslat 2. pontja, amelyet a Magyarország felvételével foglalkozó előterjesztő bizottság terjesztett a plénum elé, és amely megállapította Magyarország demokratikus jogrenddel bíró állammá való alakulását. Én azt hiszem, egyszer érdemes lenne ennek mind a nyolc jelentését, vagy több is – nem emlékszem pontosan – lefordíttatni, hogy képviselőtársaink és a nagyközönség is elolvashassa. Ez kötelességeink egész sorát, illetve minden jelentkező állammal szemben támasztott követelmények egész sorát tartalmazza.
Miért nagy jelentőségű – most egészen egyszerű szavakkal kifejezve – számunkra ez a felvétel? Elsősorban azért, mert új minőséget jelent a mi nemzetközi munkánk és nemzetközi kapcsolataink számára. Újfajta kötelezettségeket jelent, amelyeket különböző európai egyezményekhez való csatlakozásunk, különösképpen pedig az előbb említett, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló egyezményhez való csatlakozásunk ír elő. Ennek következményeire Horn Gyula képviselőtársam is utalt, és külügyminiszter úr bevezető szavaiban is szerepelt, miszerint jogrendszerünk teljes átalakítását, illetve átnézését igényli tőlünk.
De mit jelent előnyökben, az egyszerű ember számára hogyan jelentkezhetik ez? Elsősorban bizonyos otthont jelent az országnak Európa nemzeteinek a körében. Ez az otthon bizonyos, legalábbis erkölcsi védettséget is biztosít számunkra. Fórumot jelent, ahol országos érdekeinket képviselhetjük, megfelelő módon. Megvilágíthatjuk többek között, mint egyetlenek ebből a térségből, a kelet-közép-európai speciális és részben közös problémák lényegét. Ezt próbálta eddig is az ott dolgozó delegáció mint meghívott vendég megtenni. Jelenti, hogy részt vehetünk a különböző szakbizottságok munkájában, a szakbizottsági ajánlások kidolgozásában.
Hogy lássák, miről van szó, sok bizottsága van az Európa Tanácsnak. Például van gazdasági-fejlesztési bizottsága, van szociális, egészségügyi, családügyi, jogügyi, kulturális, művelődési; tudományos bizottság, környezetvédelmi, menekültügyi, népmozgalmi bizottsága. Nem akarom azzal igénybe venni az idejüket, hogy valamennyit felsoroljam. Ezek a legjelentősebbek, és ezek arra utalnak, hogy mi mindent lehet ott hazánk és a térség érdekében tenni.
Részt veszünk a döntésekben, szavazati jogunk van. Eggyel felemelték a magyarországi résztvevők számát: ezen túl hét rendes taggal és hét helyettessel vehetünk részt az Európa Tanács munkájában, az eddigi hat helyett.
Horn Gyula képviselőtársam említést tett az Emberi Jogok Európai Bizottságáról és az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, amelyek az Alapszabály 19. §-a alapján jogosultak a mind a tagállamok részéről, mind pedig azok állampolgárai részéről jogaik megsértése iránt emelt panaszok elbírálására – amennyiben hazájuk megfelelő jogi fórumain erre orvoslást nem kaptak.
Itt azt emelném ki, hogy e két jogvédelmi szervben minden tagállam részéről egy tag vehet részt, tehát ott megint két megfelelő magyar szakember tudja majd mint független bizottsági tag képviselni általánosságban az emberi jogok érdekeit, és közte esetleg a Magyarországról is befutó panaszokat.
Jelent ez természetesen bizonyos anyagi kötelezettségeket is, de ez egy más kérdés, ennek a nagyságához nem tudok hozzászólni.
Jelent továbbá felelősséget. Felelősséget jelent azért is, hogy tovább haladjunk a demokrácia és az emberi jogok védelme útján, mert bizony, az alapszabály nagyon szigorú intézkedéseket tartalmaz arra az esetre, ha valamelyik tagállam súlyosan megsértené a célkitűzéseket és az alapszabály rendelkezéseit. Annak a képviseleti joga, bizony, felfüggeszthető, és a miniszteri bizottság felkérheti, felszólíthatja, például, hogy lépjen ki. Ha ennek nem tesz eleget, akkor megszűntnek tekintheti a bizottság tagságát az Európa Tanács.
Meg kell végül emlékeznem arról, hogy az a hat tagból álló delegáció, amely tavaly május óta több ízben kinn dolgozott Strassbourgban, mindent megtett azért – a maga sokkal csekélyebb súlyával, mint kilátogató államférfiaink –, hogy előkészítse az utat a felvételhez, ami azt jelentette, hogy részt vett az egyes pártcsoportok munkájában – ott is vannak ugyanis pártcsoportok: néppárti, szocialista, liberális demokrata pártok – felhasználja a maga személyes vagy pártkapcsolatait,hogy ezzel is elősegítse részvételünket.
Meg kell azt is mondani, hogy ennek a teamnek a szelleme példaképül szolgálhatna ennek a nagy közösségnek is, mert ez a hat ember baráti közösséggé kapcsolódott össze: túl minden párt- vagy politikai hovatartozandóságon, segítve egymást, megtanácskozva egymás problémáit, igyekeztünk előrevinni az ügyet – mindig arra gondolva, ahogy a költő mondta: "A haza mindenek előtt!" (Taps.)
