BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter:
BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Általános hagyomány az, hogy kiemelkedő nemzeti évforduló vagy valamilyen nevezetes esemény kapcsán a közkegyelem gyakorlása törvényhozói feladat. Emlékeztetem a tisztelt Országgyűlést, hogy legutóbb a Magyar Köztársaság kikiáltásának alkalmából, 1989 őszén alkotta meg az elmúlt Országgyűlés azt a közkegyelmi rendelkezést, amelyet 1989. évi XXXII. törvény címén iktattak be a Magyar Köztársaság törvényei közé.
Most két olyan esemény, illetőleg évforduló is van, amely a közkegyelmet indokolttá teszi. Egyrészt megalakult a szabad választásokat követő Országgyűlés, másrészt néhány nap múlva első évfordulója lesz annak, hogy a magyar nemzet szabadon emlékezhet meg Nagy Imre és mártírtársai haláláról.
Tisztelt Országgyűlés! A közkegyelem jellegéből következik, hogy ez nem a hatályos büntetőjogszabályok kritikája, és még kevésbé nem a bíróságok ítélkezésének a kritikája, hanem a megbocsátás törvényhozói gesztusa azokkal az állampolgárainkkal szemben, akik bűncselekményeket követtek el.
Annak eldöntésénél, hogy a közkegyelem milyen körre terjedjen ki, több szempontot kellett megfontolni. Az elmúlt időszak közkegyelmi jogszabályait általában az jellemezte, hogy a kegyelem gyakorlása visszafogott volt. Többnyire csak a bűncselekményeket gondatlanságból elkövetőkre terjedt ki, illetve azokra, akiknek a kegyelemben részesítését humanitárius és szociális szempontok indokolták. Ilyenek voltak az idős életkor, a súlyos betegség, a terhesség, a különböző családi körülmények. Ez a múlt évben gyakorolt közkegyelemre is vonatkozott. Az ilyen szűk körű, mondhatnánk jelképes közkegyelem az elítéltek széles körére kiterjedő közkegyelmi aktussal szemben nem fejezte ki a közkegyelem valódi célját, a megbocsátást.
A realitásoktól szakadna el azonban az a törvény, amelyik differenciálás nélkül részesítené kegyelemben az összes elítéltet. Jól tudjuk, hogy a bűnözés emelkedő tendenciája, a közbiztonság romlása indokolja, hogy figyelembe kell venni az elítélt személyiségét, amelyet a visszaesés vagy éppen a többszörös visszaesés jellemez; továbbá az elkövetett bűncselekmény súlyát és jellegét, ezért a törvényjavaslat ezeket a szempontokat messzemenően figyelembe vette.
Az a törvényjavaslat, tisztelt Országgyűlés, amelyet a Kormány megbízásából én most az Önök szíves jóváhagyására előterjesztek, követi általában a közkegyelmi jogszabályok rendszerinti tartalmát. Rendelkezik a jogerős ítélettel kiszabott büntetések elengedéséről, illetve mérsékléséről mint végrehajtási kegyelem; rendelkezik továbbá a folyamatban lévő, meginduló büntetőeljárásokban az állam büntetőjogi igényéről való lemondásról, ez az eljárási kegyelem; s rendelkezik a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésről.
Ami a végrehajtási kegyelmet illeti, a javaslat a büntetés neméből és mértékéből indulva szabályozza ezt. A szabadságvesztés végrehajtásának teljes elengedését az egy évet meg nem haladó büntetésekre korlátozza, de ebből is kizárja a visszaesőket. Az egy évnél hosszabb, de három évet meg nem haladó szabadságvesztés teljes elengedése csak a gondatlan bűncselekmények miatt elítéltekre vonatkozik, valamint azoknak az esetében indokolt, akiknél a javaslatban felsorolt humanitárius és szociális szempontok érvényesülnek.
Az említett rendelkezések alá nem eső elítélteknél a büntetés mértéke a meghatározó, tehát a három évet meg nem haladó szabadságvesztés tartama az egyharmadával, a három évet meghaladó szabadságvesztés tartama az egynegyedével csökken. A szabadságvesztésnél enyhébb főbüntetések – ilyenek a szigorított javító-nevelő munka, a javító-nevelő munka és a pénzbüntetés – teljes elengedése indokolt. Ezzel szemben a javaslat a mellékbüntetésekre nem terjed ki mint végrehajtási kegyelem. A mellékbüntetések egy része – a közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás vagy a járművezetéstől eltiltás – ugyanis a társadalom védelmét szolgálja olyan bizonyos bűncselekmények miatt elítéltek jogainak a korlátozásával, amelyek esetében nem lenne helyes kegyelmi aktussal ezt feloldani.
Az eljárási kegyelmet illetően a javaslat úgy differenciál, hogy az 1990. június hó 1. előtt elkövetett vétségekre a kegyelem minden további feltétel nélkül vonatkozik, míg a bűntetteknél az az általános szabály, hogy az olyan bűntett miatt indított büntető eljárásban, amelyre a törvény három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetést ír elő, vonatkozik az eljárási kegyelem. Ez alól kivétel a Büntető Törvénykönyv 17. fejezetének 1., 2. és 4. címében meghatározott úgynevezett gazdasági bűncselekmények, ahol a büntetési tétel öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb. Ezeknél a bűncselekményeknél ugyanis a bíróságok ítélkezési gyakorlatát az jellemzi, hogy a Büntető Törvénykönyv szerinti öt évig terjedő szabadságvesztéssel feljegyzett esetekben sem szabnak ki egy-két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést.
A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés körében a kegyelem ott indokolt, ahol a törvény a mentesítéshez szükséges várakozási időt években határozza meg. A javaslat ezt a várakozási időt a felére csökkenti.
Tisztelt Országgyűlés!
Vannak olyan bűncselekmények, amelyeknek a súlya, illetőleg a jellege folytán nem lenne helyes, hogy a kegyelem ezeknek az elkövetőire is kiterjedjen. Ez a megfontolás vonatkozik azokra is, akiknek az életvitelét bűncselekmények elkövetése jellemzi. Ezért a javaslat kizárja a kegyelemből egyrészt a többszörös visszaesőket, másrészt azokat, akiket a tételesen felsorolt bűncselekmények valamelyike miatt ítéltek el, illetve vonnak felelősségre. A bűncselekmények részletes felsorolásától én most eltekintenék – Önök előtt fekszik a javaslat szerinti felsorolás –, de kiemelem, hogy ez magában foglalja a nemzetbiztonság, az élet, a testi épség, a nemi erkölcs elleni legsúlyosabb bűncselekményeket, a fogolyzendülést; a nemzetközi bűnözésben játszott szerepükre tekintettel a kábítószerrel való visszaélés súlyosabb eseteit, valamint a pénzhamisítást és természetesen a rablást is. A dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, amelynek leggyakoribb formája a betörés, illetve a gépkocsi-fosztogatás, köznapi nevén, továbbá a zsebtolvajlás nem tartozik ugyan a legsúlyosabb bűncselekmények közé, azonban elterjedésük egyre inkább irritálja a lakosságot, és pontosan ezek azok a szaporodó bűncselekmények, amelyek miatt a közvéleményben az a benyomás keletkezik, hogy a közbiztonság romlik. Ezért ezeknek az elkövetőit is indokolt kizárni a közkegyelemből.
A kizáró körülmények csak bizonyos korlátozással érvényesülnek. Egyrészt nem vonatkoznak arra a rendelkezésre, amely a három évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtása alól mentesíti az elítéltek egyes kategóriáit. Ezek a humanitárius szempontok miatt mentesülő személyek – nem lenne helyes korlátozni.
Másrészt a közkegyelem gyakorlásában megnyilvánuló megbocsátást juttatná kifejezésre az a rendelkezés, hogy az egyébként kizáró körülmény alá eső elítéltek határozott tartamú szabadságvesztésének ideje az egynyolcadával csökken. Ez azt jelenti, tisztelt Országgyűlés, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek kivételével valamennyi szabadságvesztésre elítélt mentesül – egészben vagy részben – a szabadságvesztés végrehajtása alól, illetőleg büntetésének tartama a javaslatban meghatározott mértékben csökken. Mintegy 12 ezer részesül ezáltal egészben vagy részben a kegyelem valamilyen formájában, differenciáltan. A közbiztonság szempontjából lényeges, hogy ennek a szabályozásnak a következtében a kegyelemben részesülő elítéltek nem egyszerre, hanem fokozatosan kerülnek szabadlábra.
Számolni kell természetesen azzal is, hogy egyes, kegyelemben részesült személyek újból bűncselekményeket követnek el. Amennyiben ezt a bűncselekményt három éven belül követik el, és a bíróság végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli őket, természetesen hatályát veszti a velük szemben alkalmazott kegyelem.
Tisztelt Országgyűlés!
A javaslat nemcsak a bűncselekmények elkövetőire vonatkozik. A szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság végrehajtása, illetőleg a szabálysértési eljárás lefolytatása igen nagy számú állampolgárt érint. Minthogy a szabálysértés a bűncselekménynél lényegesen enyhébb jogellenes magatartás, indokolt, hogy a közkegyelem kiterjedjen a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírság végrehajtására, továbbá a szabálysértési eljárásra is.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat bizottsági vitájában több módosító indítvány merült föl. Ezek közül a magam részéről, a Kormány részéről, Szokolay Zoltán képviselő úrnak – Szigethy István képviselőtársunk javaslatát is magában foglaló – azon módosító indítványával egyet tudok érteni, amely szerint az eljárási kegyelem a hivatali visszaélés, a vesztegetés és a hűtlen kezelés büntettének három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő eseteire ne terjedjen ki. Ezek szerint tárgytalanná válik a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a hűtlen kezelés öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő eseteire is kiterjesztené az eljárási kegyelmet.
Mindezek figyelembevételével kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot az imént ismertetett módosítással – amellyel tehát egyetértünk – fogadja el, és a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényt iktassa be a Magyar Köztársaság törvényei közé.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
