SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Háta mögött az ideologikus széncsatáival, szívlapátos sztahanovistáival, a mindenkori nómenklatúrához tartozó vezetőivel és a ráoktrojált szerencsétlen beruházási programjaival a szénbányászat érzi és tudja, hogy vele szemben jelenleg a társadalmi közmegítélés meglehetősen kedvezőtlen.
Aki itt manapság szénbányászatról beszél, az már eleve gyanús, és könnyen rossz hírét kelthetik. Pedig ez a kép, a hős bányász belénk rögzített szocreál szoborszörnyetegének a képe nagyban hamis és igazságtalan, hiszen az ennek modellt ülő, ám becsapott és sorsára hagyott tatabányai, pécsi, dorogi bányász éppen olyan mértékben a rendszerváltásra szavazott, mint akármelyik más része a magyar társadalomnak. Ez a szénbányász most várja, hogy a saját és szakmájának sorsa hosszú távra és megbízható módon rendezésre kerüljön, ebben döntés szülessen, amit többé már nem a helyi politikai és hatalmi megfontolások, hanem kifejezetten és csakis a ráció, a gazdaságosság és a környezetvédelem szempontjai motiválnak.
Ez a hős bányász gazdaságos bányász szeretne lenni, de az mindenképpen.
A bukott rendszer ambivalens módon viselkedett a szénbányászattal szemben. Elkényeztette és kifosztotta. Úgy tette tönkre, hogy közben gyanút és ellenérzést keltett. A szénbányászat nem kért sem előjogokat, sem kivételezettséget. Összesen azt szeretné, hogy a talpra állni képes bányáknak megadassék a lehetőség a talpra állásukhoz. Ennek érdekében szeretném a miniszterelnök úrhoz föltenni hat pontban összefoglalt kérdéscsokromat. Úgy gondolom, az erre adandó válaszokat nagy kíváncsisággal várják szerte az országban.
Első kérdésem az lenne, hogy mikortól kívánja a Kormány bevezetni azt az új piacorientált szénárképzési rendszert, amely az energetikai szenek árát a helyettesítő import szénhidrogének, míg a háztartási szenek árát a helyettesítő importszenek árának függvényében szabályozná?
Második kérdésem: Mit kíván tenni a Kormány a szénbányavállalatok magukkal hurcolt adósságterheik rendezése és a felhagyásra kerülő aknák felszámolási költségterheinek ügyében, mely nélkül el sem képzelhető a jövő önfinanszírozó szénbányászata?
Harmadik kérdésem: Mikor lépteti érvényre a Kormány a május 1-jére tervezett, de elhalasztott termelői és fogyasztói szénáremeléseket, melyek elmaradása havonta hozzávetőleg százmillió forinttal károsítja a szénbányászatot?
Negyedik kérdésem: Az 1990. évi gazdasági programban előirányzottakat az új Kormány magára nézve megbízhatónak tekinti-e? Amennyiben igen, úgy mikor kerül folyósításra a föld alatti pótlék kiegészítésére előirányzott 375 millió forint és a bányászlakás-akció elősegítésére szánt 260 millió forint?
Ötödik kérdésem: Mikor kívánja az új Kormány elfogadni az elődje által kidolgozott szénbányászati szerkezetátalakítási és szervezetmódosítási programjavaslatot – vagy annak megfelelően módosított változatát?
Utolsó kérdésem: milyen alternatíva készül arra az esetre, ha a hazai szénbányászat visszafejlesztése, visszafejlődése következményeként 1992-93-tól az MVMT széntüzelésű erőműparkjának minimális szénhőigénye sem lenne kielégíthető.
Köszönöm szépen, és kíváncsian várom a válaszokat.
