KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ)
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Személyi jövedelemadóról szólva én is az adótáblával szeretném hozzászólásomat kezdeni. Úgy tűnik, hogy a Házban konszenzus alakul ki két dologban legalábbis. Az egyik az, hogy az adótáblát mindenképpen meg kell változtatnunk, hozzá kell igazítanunk a bérinfláció alakulásához. A másik pedig, hogy a változtatásoknak döntően az alacsony, illetve az alacsony, közepes jövedelmű rétegekre kell koncentrálniok, tehát a költségvetési vita során majd feltárt megtakarításokat döntően ezeknél a rétegeknél kell az adótáblában szétosztani.
Ettől kezdve viszont mi rugalmasabbak vagyunk a tábla kezelésére vonatkozóan.
Meg kell azonban mondanunk, hogy több változatot is kidolgoztunk, és azt, hogy ezek közül melyiket, vagy az ehhez közelállók közül melyeket fogjuk támogatni, az fogja majd eldönteni, hogy az adóvitában, illetve a költségvetési vitában hogy alakulnak a költségvetés bevételi, kiadási oldalai, illetve az adótörvényekben hogy alakulnak a különböző módosító indítványok, például a mi módosító indítványunk sorsa is befolyásolja a konkrét állásfoglalásunkat.
Szerintünk a nullakulcsos sáv eltörölhető már 1991-től is, de csak abban az esetben, hogy ha az alacsony jövedelműeknél ez semmiképpen nem jelent adóterhelést, hanem részükre az adón keresztül megfelelő kompenzálás történhet, például abban a formában, hogy az alkalmazotti kedvezményt, ami jelenleg havi 1000 forint, és ezt az alacsony jövedelműek nem tudják igénybe venni, hiszen esetleg olyan alacsony a jövedelmük, hogy már nem fizetnek jövedelemadót, tehát nem tudják érvényesíteni ezt az évi 12 000 forint összegű kedvezményt –, adókedvezmény formájában kapják meg, ezt az alkalmazotti kedvezményt.
Most csak példát mondok, nem biztos, hogy ez a jó megoldás, de például elképzelhető, hogy havi 600 forint, azaz évi 7200 forintos adókedvezményt kapnak egy 10%-os, nulla forinttól induló kulcs mellett. Ez pontosan azonos a jelenlegi 77 000 forintos adómentesen fölvehető jövedelemmel. Természetesen itt be lehet kalkulálni Vona Ferenc és dr. Török Gábor képviselőtársaim felvetését, akik mindezt a minimálbérhez is még igazítani akarták.
Van egy olyan módosító javaslatunk, amely azonos a Békesi László által az előbb elmondottakkal, ami arra vonatkozik, hogy a privatizáció keretében történt befektetések esetében az éves összjövedelem 50%-a mértékéig engedi meg a befektetés az adóalapot csökkenteni, egyéb esetekben pedig ugyanezt csak 30 százalékos mértékig.
Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha valaki a befektetését a privatizációban teszi meg, akkor ő az 50%-os kedvezményt veheti igénybe, hogy ha a saját vagyonát a saját üzletének a bővítésére, vagy esetleg egy új magánvállalkozás létrehozására fordítja, de olyan magánvállalkozáséra, amely nem a privatizációhoz kapcsolódik, akkor csak 30 százalékos kedvezményt vehet igénybe, noha az utóbbi esetben is esetleg új munkahelyet teremt, mint ahogy egyébként lehet, hogy az előző eset is persze új munkahelyet teremt, vagy hozzájárul a meglévőnek a hatékonyabb foglalkoztatásához. De egész egyszerűen nincs indok a kettő között különbséget tenni. Ezért mi javasoltuk ennek a különbségtételnek a megszüntetését, és ezt a kedvezményt egységesen 30 százalékban meghatározni.
Azért mondom el ezt a módosító javaslatunkat a jövedelemadó-tábla tárgyalása kapcsán, mert abban az esetben viszont, hogyha ez a módosítás nem nyeri meg a tisztelt Ház tetszését, nem nyeri el a támogatását, mi egy bizonyos magas jövedelemhányad fölött elképzelhetőnek tartjuk az 50%-os marginális kulcs megemelését, hiszen ebben az esetben, hogy ha egy ilyen 50%-os kedvezmény megmarad, akkor a magas jövedelműeknek – hiszen azért azt gondolom, mindnyájan belátjuk, hogy befektetésekre nyilván a magas jövedelműeknél fog sor kerülni, a magas jövedelműeknek – van egy választásuk, hogy az illető vagy fizeti az 50%-osnál magasabb kulcsot, vagy ha ezt nem akarja megtenni, akkor be tud fektetni, és a befektetésével csökkenteni tudja az adóalapját, le tudja esetleg szorítani a jövedelmét az 50%-os kulcs alá.
Az adótáblával kapcsolatban tehát ezek a mi főbb elképzeléseink. A következő módosító javaslatom, amiről beszélni szeretnék, az a hányatott sorsú átalányadózásra vonatkozó javaslatom. Ugye, itt arról van szó, hogy a jelenlegi állapotok szerint az egyéni vállalkozók, magánvállalkozók úgy számolnak el az adóhivatal felé, úgy állapítják meg jövedelmeiket, hogy nyilvántartást vezetnek a bevételeikről, költségeikről, a kettő különbözete a jövedelmük, erről fizetnek személyi jövedelemadót.
Én azt javaslom, hogy a vállalkozók egy bizonyos körénél – egy bevételnagyságban meghatározott körénél –, ami a termelő vállalkozások esetében 4 millió forint, a kereskedelmi, vendéglátóiparba tartozó vállalkozások esetén 12 millió forint, tegyük lehetővé szabadon választható módon, tehát a vállalkozók választásának a függvényében az átalányadózás bevezetését is.
A választás természetesen nem utólag vonatkozik, tehát nem év végén dönti el, hogy most neki melyik volt a kedvezőbb, hanem ezt január 31-ig be kell terjeszteni az adóhivatalhoz, és ők adózzanak oly módon, hogy bizonyos bevételi sávokon belül meghatározzuk azt a százalékot, amennyit adó formájában az adóhivatalhoz be kell fizetniük.
Véleményem szerint ennek a javaslatnak előnye egyrészt, hogy csökkenti az adminisztrációt a abban a körben, akik ezt fel tudják vállalni. Miután mindnyájan úgy gondoljuk, hogy jövőre, és az elkövetkezendő egy-két évben még a magánvállalkozások tömegesen fognak jelentkezni, ezért ezeknél a kezdő vállalkozóknál nem fog okozni többletterhet egyfajta adminisztráció elsajátítása, ezért sokkal egyszerűbb módszernek tűnik. Ugyanakkor viszont nem ellentétes a kormányprogramban lefektetett elvekkel, hiszen kifejezetten a kis magánvállalkozókat, többnyire az egyedül dolgozókat támogatja, hiszen ahol már alkalmazottak vannak, a tevékenység növekedni kezd, ott kinövik ezeket a határokat, amelyeket megadtam, és megadtunk, és abban az esetben már nem vonatkozhat rájuk, ide nem jelentkezhetnek be. Nem hallgathatjuk el természetesen ugyanakkor, hogy ez a javaslat a vállalkozók körében népszerű.
Mi az előkészítés során több vállalkozói érdekképviseleti szervvel egyeztettük, őt támogatták. Az Érdekegyeztető Tanács munkáltatói oldalának állásfoglalásában is szerepel, hogy jónak tartaná ennek a bevezetését. Ezért ezen indokok alapján javasoltuk ezt.
A bizottsági vitákon, így a költségvetési bizottsági vitán is a pénzügyminisztériumi szakértők részéről ellenérvek hangzottak el. Egyrészt az, hogy nem illeszkedik a személyi jövedelemadó-törvénybe. Ez részben nem így van, hiszen a személyi jövedelemadó-törvényben már ma is vannak átalányadóztatást végző elemek – gondoljunk csak például a találmány hasznosítására, az egyes tudományos és művészeti tevékenységek adóztatására –, de ide kapcsolódik a mezőgazdasági kistermelésnek is az adóztatása.
Problémát jelentett a szakértők véleménye szerint, hogy nem kezeli a javaslat az összevonásra kerülő jövedelmek esetét. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki főfoglalkozású munkaviszonyban valahol alkalmazott, és mellékfoglalkozású kisipart folytat olyan területen, amely beleillene az átalányadózási javaslatunkba, és akkor nem lehet összevonni ezt a kétfajta jövedelmet. Tehát ez sem állja meg a helyét véleményem szerint. Ugyanis az adó kiszámítása a jelenlegi módszer szerint úgy történik, hogy meghatározza az illető a jövedelmét, és az APEH-től az év végén csomagban megkapott táblázatból az ehhez a jövedelemhez tartozó adóját kiszámolja. Az én javaslatom szerint most megvan az adója, és abban az esetben, ha bármilyen fajta jövedelem-összevonás szükségessége merül fel, akkor ugyanabban a táblázatban, ugyanazzal a módszerrel ebből az adóból kiszámolhatja pontosan ahhoz az adóhoz tartozó jövedelmét, és ezek után ezek a jövedelmek összevonásra kerülhetnek, és a jelenlegi módszer szerint működik tovább a rendszer. Ilyen értelemben tehát nincs ellentmondás.
Problémát jelentett a szakértők szerint az is, hogy nem ellenőrizhető a vállalkozó tevékenysége. Közölnöm kell Önökkel, hogy az én javaslatom a jelenleg is meglévő bevételi kötelezettségeket nem érinti, nem szűkíti ezeket – a bevétel-nyilvántartási kötelezettségeket nem érinti, nem szűkíti. Ezen az oldalon tehát nem gyengíti a meglévő rendszert.
A másik oldalon én valóban törölni javasolom a költségek nyilvántartási rendszerét, ugyanakkor viszont egy stabilan tervezhető költség, következésképpen bevétel, következésképpen adóbevétel tartozik minden egyes bevételi számadathoz.
Még egy észrevétel volt: hogy egy-egy vállalkozástípuson belül szórnak a jövedelmek, nem lehet ezeket egységesíteni. Ez valóban egy létező probléma – vélhetnénk azonban, miután sávosan állapítottuk meg ezeket a határokat, és azokhoz különböző adómértékeket rendeltünk, úgy gondolom, hogy egy-egy adott sávon belül egyrészt nem szórnak ennyire ezek a jövedelmek, másrészt pedig abban az esetben, ha szórnak a jövedelmek, akkor meg azt tudom mondani, hogy ez az átalányadóztatási forma az átlagosnál hatékonyabb vállalkozásokat támogatja, és bizonyos mértékig költségmegtakarításra is ösztönöz.
Még elhangzott észrevételként, hogy nem kellően előkészített a javaslat. Ez túl hirtelen jött most. Hát ebben valóban lehet valami. Én igyekeztem előkészíteni a magam részéről, egyeztetve az érdekvédelmi szervezetekkel, bemutattam APEH-szakértőknek, ők ezt megfelelőnek találták. Kétségtelen viszont, hogy én november 18-án nyújtottam be a javaslatomat, és azóta összesen egy alkalommal, tegnap reggel tudtam egyeztetni a Pénzügyminisztérium szakértőivel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy valóban volt olyan észrevételük a szöveggel kapcsolatban, amelyet módosítanunk kellett volna. Nem akarok "poénkodni" azon, hogy erre miért ilyen későn került sor, hiszen ismerem a Pénzügyminisztérium szakembergárdájának leterheltségét, tudom tehát, hogy mennyire nem volt idejük foglalkozni részletekbe menően ezekkel a dolgokkal. Most itt állunk ezzel a problémával, hogy itt mit lehet tenni.
Én közlöm mindenesetre, hogy a szavazásig nyitott vagyok bármilyen-fajta javaslatot megbeszélni, és természetesen bizonyos körben ezeket el is tudom fogadni, tudva természetesen, hogy a Pénzügyminisztérium támogatására ebben az esetben sem fogok tudni hivatkozni, de hát a kérdést végül is majd Önöknek kell eldönteniük.
A másik probléma, hogy a jogi osztály, vagy az alkotmányügyi bizottság – bocsánatot kérek: főbizottság által (derültség) készített sillabusz szerintem kodifikációs problémákat vet fel, rossz helyen van elhelyezve a törvény különböző pontjain a javaslatom. Ezt – gondolom – még majd a bizottságokkal lehet a szavazásig egyeztetni.
A következő módosító javaslatom, amely mellett röviden szeretnék érvelni; az, amit már a helyi adók általános vitájában is említettem, nevezetesen az, hogy abban az esetben, ha a helyi önkormányzatok élnek a helyi adók kivetésének a módjával, akkor ezt az adózó állampolgárok személyi jövedelemadó-alapjukból vonhassák le. Önök is képviselnek valakiket, Önöknek is vannak választóik, velük nyilván találkoznak. Nem hiszem, hogy különösebben magyaráznom kellene sem azt, hogy milyen fogadtatásra számíthat a helyi adórendszer, sem pedig azt, hogy abban az esetben, ha legalább egy ilyen kedvezményt adunk, akkor esetleg az állampolgárok nagyobb kedvvel támogatják saját önkormányzatukat, már persze ha egy adót támogatásnak hívhatunk egyáltalán.
Végül még egy módosító indítványommal szeretnék röviden foglalkozni. Ez arra vonatkozott, hogy a forrásadó mérséklését szeretnénk elérni. Csak az értékpapírok egy bizonyos körénél, nevezetesen azoknál javaslom a maihoz képest kedvezményes adómérték bevezetését, ahol az állam támogatja a hitelkamatokat, és a támogatás egyik forrása a bevételek után beszedett forrásadó, illetve az állam által kibocsátott értékpapírok esetében ott, ahol az állam tényleges terhe csak a nettó kamatok és a forgalmazás költsége.
Ez a módosító indítványom tehát vonatkozik a takarékbetétekre és vonatkozik az állam által vagy pénzintézet által kibocsátott olyan értékpapírokra, amelyeknek a kibocsátása nem a pénzintézet alaptőkéjének emelésére szolgál. A javaslat lényege pedig az, hogy ezeket a megtakarításokat, illetve ezeknek a megtakarításoknak a kamatát ne a 20%-os forrásadó terhelje, hanem az adója ennek két százalékpont legyen, vagyis ha például az infláció jelenleg 35%-os, akkor ahhoz, hogy a pénz megőrizze a reálértékét, a bank, jelenleg az OTP, 42 százalékos kamatot kell hogy fizessen, hiszen ennek a 2%-át levonva jut el az infláció mértékéhez a befektetés. Ezzel szemben én azt javaslom, hogy ha 35%-os kamatot fizet a pénzintézet, ebben az esetben ebből 2% legyen az adó, tehát így két százalékpont, 33 százalék pedig legyen azé, aki a pénzét befektette. Abban az esetben, ha az infláció változik, a kamatok feljebb mennek, a helyzet 40 százaléknál ugyanez: 2% adó, 38% azé, aki a pénzét befektette, ha pedig néhány év múlva esetleg az infláció 10% alá csökken, akkor ez a 2 százalékpont pontosan meg fog felelni a mai 20%-os forrásadónak.
Kérem önöket, hogy a beterjesztett módosító indítványaimat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
