RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ)
RAB KÁROLY, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném jelezni, hogy az általam most megvédeni kívánt módosító indítványomat a bizottságok nem fogadták el. Nem tettem hozzá, hogy illetékes bizottságok, mert szeretném azt jelezni, hogy az Országgyűlés tárgyalta már a műszaki fejlesztési alapot, ami alapvetően oktatási és tudományos kérdés volt. Tárgyaltunk a szakképzési alapról, a költségvetésről, amelynek rendkívül lényeges oktatási, kulturális, tudományos, sport vonzata van, és ezeket ez a bizottság eddig nem kapta meg.
Azt gondolom, nemcsak maradékelv létezik még, hanem talán maradékszemlélet is. Szeretném kérni, hogy a továbbiakban ez a bizottság is kapja meg azokat az anyagokat, amelyek alapvetően az illetékességébe tartoznak. Remélem, sokkal több bizottsági "igen" lenne ezután.
Két módosító indítványt szeretnék megvédeni. Az egyik arra vonatkozik, hogy azok, akik a saját képzésükért, önképzésükért, átképzésükért anyagi áldozatot vállalnak, azok ezt az összeget az adóalapból levonhassák. A javaslatomat Kincses Gyula módosította, pontosította, így az enyémet visszavontam, de szeretném kérni a tisztelt Házat, hogy ezt az indítványt támogassa, jóllehet a bizottság nem támogatja.
A másik indítvány előtt két mondatot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy minden képviselőtársam, minden pártprogram, a Kormány programja is az oktatást, a tudományt stratégiai kérdésként kezelte, kitörési pontnak, de ez nem látszik meg a költségvetésen.
A másik pedig az, hogy ma Magyarországon a szellemi életet és az oktatást nyugodtan katasztrófa sújtotta területnek nyilváníthatjuk, és ezt így is kellene kezelnünk.
Módosító indítványomnak az a lényege, hogy az óvodai közoktatási alapítványba befizetett összeg 50%-val az adót lehessen csökkenteni, tehát nem az adóalapot. Magyarul ez annyit jelent, hogy egy befizetett 100 forintos alapítvány 50 forinttal csökkentené az adózó alapját. Arról van szó, hogy valójában az adó kétszereséért az állampolgár megvásárolhatja azt a jogot, megválthatja azt a jogot, hogy mire és hogyan költse el az adóját. Ez természetesen az alapítványtevő számára nem jelent kedvezményt, hiszen ő mindenképpen többet fizet, mint amit neki kötelessége volna.
A központi költségvetésbe tényleg valamivel kevesebb kerül, de ez nem ez az 50%, hanem pusztán az a különbség, ami az adóalapból, illetve az adóból való levonás között van, ez pedig maximum 20% lehet, annál inkább kevesebb. És ha most arra gondolok, hogy tízezer magyar iskolában egyenként befizetnek tízezer forint alapítványt, ez százmillió forint lenne, ez pusztán annyit jelent, hogy 20 millióval kevesebb kerülne a költségvetésbe, de valójában százmillióval több bekerülne az oktatásba.
Azon az általános elven túl, hogy elő kellene segíteni, hogy az adófizetőnek érdeke legyen adót fizetni, hogy legyen szándékában, hogy eldönthesse, mire használja az adót és hova fizeti az adót. Ez az indítvány nagymértékben elősegítheti, hogy a lakosság áldozatvállalása révén jóval több pénz kerülhetne be az oktatásba, az óvodák területére.
Valójában azt szeretném elérni, és ezért szeretném kérni, mert innentől kezdve tényleg jelentős az indítvány; ha minden magyar iskola, minden magyar óvoda egy alapítványt hozna létre, és minden magyar szülő, aki áldozatot kíván vállalni a gyermekéért, ez az összeg számára kedvezőbb legyen adózás szempontjából. És ez tényleg nem jelent költségvetés-csökkentést, de egy rendkívül lényeges összeg beáramlását látom az iskola, az óvoda területére, ami nagyon-nagyon fontos lenne.
Tehát szeretném kérni a tisztelt Képviselőtársaimat, hogy jóllehet, ezt a bizottság nem fogadta el, kérem a támogatásukat. Köszönöm.
